„A családpolitika nem tartozik az Európai Unió kompetenciái közé, mégis, az olyan döntések, mint a Lunacek-jelentés jóváhagyása, hatással lehetnek például arra, hogy milyen kép alakul ki az európai emberekben a családról, mit értenek a család fogalma alatt ” – mondja Maria Hildingsson. A családjogi kérdések az egyes tagállamok hatáskörébe vágnak, ahogyan például a család vagy a házasság fogalmának meghatározása is. Bár a jelentés csupán ajánlás – vagyis a benne foglaltak nem kötelezőek az egyes országokra nézve –, mégis élénk sajtóvisszhangot váltott ki, s rengetegen tiltakoztak ellene.
Az egyik vezető francia lap egy homoszexuális férfi véleményét kérdezte, s a homoszexuálisok közül többen másutt is felszólaltak: a jelentés nem az ő kéréseiket fogalmazza meg, nem is őket képviseli, hanem egy lobbi munkájának az eredménye. Működik ugyanis egy radikális csoport, amely néhány – általában kevéssé reprezentált – szervezet vagy társaság nevében emel szót. Ez egyhangúan támogatta a jelentést, amelyet háromszázkilencvennégy igen, százhetvenhat nem szavazattal és hetvenkét tartózkodással fogadtak el február 4-én. „A homoszexuálisok legtöbbjének fogalma sincs arról, hogy ez a lobbi voltaképpen mit tesz a nevükben” – magyarázza a főtitkár. Azok, akik ilyen vehemensen erőltetik ezt a témát, valószínűleg többnyire ideológiai okokból teszik. Néhány esetben negatív tapasztalatok is hozzájárulnak ehhez, tehát az, hogy másságuk miatt egyeseket esetleg diszkrimináció ért. „Ez – el kell ismernünk – nyilvánvalóan lehetséges, ám nem hiszem, hogy a megoldás egy szélsőséges álláspontot képviselő lobbi kezében lenne” – állítja Maria Hildingsson.
Mint mondja, nagy a különbség Kelet- és Nyugat-Európa között: az emberek a kontinens két felén eltérően gondolkodnak a Lunacek-jelentésről, és általában például az azonos neműek házasságáról. Európa keleti részén nincs olyan állam, amely törvényeket hozott volna ezen a téren, míg a kontinens nyugati részén igen. „Ezek az országok nyomást akarnak gyakorolni az olyan államokra, mint Magyarország” – jelenti ki a főtitkár. Említi például Belgiumot, Svédországot és Hollandiát, hozzátéve, hogy ez utóbbi az első olyan országok egyike, amelyek bevezették az azonos neműek házasságát. „Van egy holland politikus – meséli –, akit úgy ismernek, mint az azonos neműek házasságának atyját. Ő már évekkel ezelőtt e jog elismeréséért kardoskodott. Egy homoszexuálisoknak szóló magazinban adott interjúban úgy nyilatkozott, hogy ez csupán az első lépés volt, a következő célkitűzés, hogy bevezessék a három vagy több ember közötti házasságot. Tehát már a poligámiáról beszélünk.” A főtitkár szerint, ami egyes államokban normális, az emberek mentalitásához tartozó, azon mi esetleg megrökönyödünk. „Egyfajta megközelítése ez a szexualitásunknak – mondja –, amely szerint a szex pusztán azért van, hogy élvezd, anélkül, hogy bármilyen következményre is gondolnál.”
A Katolikus Családok Szervezetei Európai Föderációja az európai választások közeledtével új kampányt indít. Ennek keretében minden felnőtt, minden apa és anya számára lehetővé kívánják tenni, hogy a képviselőjelöltekhez fordulhassanak, s ehhez egy internetes platformot szeretnének létrehozni, amely majd az Unió valamennyi nyelvén hozzáférhető lesz. Céljuk, hogy az állampolgárok közvetlenül tehessék fel kérdéseiket a jelölteknek, megismerhessék azok nézeteit, és megtudhassák, hogy politikájukban elkötelezik-e magukat a családok mellett.
