A fesztivál lehetőség arra, hogy szándékok, gondolatok, belátások, mániák filmes formát találjanak, és egy világméretű szakmai találkozó keretein belül megmutatkozzanak. A mustra lehetőség, ugyanakkor gát is: elmélyült alkotómunkát itt már nemigen lehet végezni: most az kerül az érdeklődés előterébe, amit az elmúlt évben valahol valakik alkottak. (Az „alkotás” itt inkább a zsűri, a produceri körök, a forgalmazók által kap új jelentést: a fesztiválon sikert, üzleteket, új filmes projektek körvonalait alkotják meg mindazok, akik a filmből, a filmért, a filmmel tevékenykednek.) A fesztivál mint gát két hétig feltartóztatja a filmes művészek és mindazok alkotó nyüzsgését, akik mozgóképes szórakoztatásra, a „hetedik művészet” művelésre vállalkoztak. A gát kicsit visszafogja a filmes nyüzsgést, és ha ez sikerül neki, akár a „megállás ünnepének helyévé” is nemesülhet. Megállunk mi is, és a gáthoz érkező filmekre figyelmezünk. A filmfesztivál pihenőhely, tisztás, oázis is – ideérkeznek a filmes törzsek, csoportok, és rövid pihenő után azonnal kereskedni, piacozni, szórakozni, gondolkodni, gondolkodtatni, eszméket cserélni akarnak. A fesztivál hangos ünnepe, kirakodóvására a filmesek csöndben elkészült munkáinak. Jól van ez így. Az elmélyült munka után, a vándorlás fáradtságain túl a vásárra emlékeztető verseny izgalmaiban fogalmazódik meg, születik újjá egy-egy film hazáján túlmutató jelentősége. A feltartóztatás után az itt jelentősnek ítélt filmek immár világméretű piacok felé haladhatnak tovább. A május 23-áig tartó idei cannes-i megállás ünnepének gátján tizenkilenc alkotás akadt fenn. Lássuk most azt, Magyarhonból vajon mi érkezett: Mundruczó Kornél Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv című filmje küzd az Arany Pálma elnyeréséért. Kocsis Ágnes munkája, a Pál Adrienn az „Egy bizonyos tekintet” elnevezésű különválogatásban szerepel. A Cinefondation-részleg Szimler Bálint és Prikler Mátyás vizsgafilmjét mutatja be. Ujj Mészáros Károly első játékfilmje, a Liza, a rókatündér a L’Atelier-programban szerepel. A most alakult magyar rövidfilmügynökség, a HSFA tíz kisfilmmel mutatkozik be a cannes-i programban, a Magyar Filmunió pedig a magyar pavilonon keresztül vesz részt a fesztivállal együtt megrendezett filmvásáron. Emlékezzünk azonban: a filmek mint műalkotások jelentős gondolkodói és pénzcsoportok orgánumai, médiumai is – rajtuk keresztül is zajlik a harc a gondolatok, szándékok, törekvések hadszínterein, porondjain és színpadain. Világosságot és hitet remélünk az alkotóknak, a zsűrinek, a gyártóknak, a forgalmazóknak, hogy a milliárdos összegeket megmozgató filmes piacon valóban ráleljenek arra a kincsre, amiért érdemes volt nekiindulniuk, és amiért talán nekünk is érdemes lesz majd beülnünk egy-egy jó olasz, svéd, német vagy épp magyar filmre.
