Homíliájában a főpásztor hálát adott mindazoknak a lelkipásztoroknak a szolgálatáért, akik ebben a „neogót stílusú, elegáns, karcsú tornyával az égbe mutató” templomban „hirdették Krisztus örömhírét, akik a szentségek és szentelmények kiszolgáltatásával itt fáradoztak az emberek megszenteléséért”. Köszönetet mondott Istennek Zsóka Sándor atya huszonöt éves papi szolgálatáért, amelyet ennek a plébániának az élén végzett. A liturgiában közreműködött a templom énekkara és az erzsébeti kultúrház kórusa. A hajdani Gubacspusztán, a Grassalkovich-birtok kiparcellázott területén 1870-re két település, Erzsébetfalva és Kossuthfalva alakult ki. A századvégi gazdasági fellendülésben a lakosság lélekszáma rohamosan gyarapodott, kinőtte régi templomát is. 1908-ban, a község által adományozott telken, Bánszky Mihály építész tervei alapján új templom építésébe kezdtek. Az arányaiban is szép istenháza, Kokovay János esperes-plébános felügyeletével 1909-ben készült el. A település 1923-ban nyerte el a városi rangot. 1932-ben, Árpád-házi Szent Erzsébet halálának 700. évfordulóján vette fel a Pestszenterzsébet nevet. 1938-ban bízták meg Nagy Sándor festőművészt, a Gödöllői iskola utolsó képviselőjét, hogy képekkel díszítse a templomot. A művész Európa legkésőbbi, szecessziós stílusú freskóit alkotta meg a falakon. A templom 1997-es felújításának évében állították fel Pannonhalmi Zsuzsa keramikusművész alkotását, Árpád-házi Szent Erzsébet szobrát.
