Zana (Zamand Taha) és Dana (Sarwar Fazil) cipőtisztogatóként keresik kenyerüket a kilencvenes évek elejének Irakjában, egy szegény kurd faluban. Szüleiket a Huszein-rezsim meggyilkolta, így leginkább egy idős, vak rokonhoz kötődve élnek s varázsolnak maguk köré csodákkal teli, naiv gyermekvilágot, melynek rendíthetetlen hőse Superman. Miután a képregényhős legújabb kalandjait lopva nézik végig a helyi romos mozi egyik ablaknyílásán át, elhatározzák, hogy elmennek Amerikába, és megkérik a jeles férfiút, számoljon le a diktátorral, s élessze fel apát és anyát.
Szívszorító tervük során először kiszámolják, hány cipőt kell megtisztítaniuk, hogy útlevelet szerezhessenek, majd előkerül egy nyaklánc, egy Michael Jackson névre hallgató szamár, némi teherautóról elcsent kóla, valamint – Dana számára pluszmotivációként – egy helyi kislány, akiről szintén az a hír járja, hogy Amerikába tart. A rendező saját rövidfilmjét bővítette egész estés mozivá, s kitűnően megérezte: az árva testvérpár utazására kell koncentrálnia, amelyből lassan kibomlik a hontalan kurd nép kálváriája. Mi pedig készséggel felülünk az érzelmi hullámvasútra, hogy sok-sok fájdalmas és önfeledt pillanatot élhessünk át a ragyogó alakítást nyújtó gyermekszínészek megformálta hősökkel.
A nyomorral keveredő ártatlanság, a szörnyűségek szaggatta varázslat zavarba ejtő kuszasága jelzi: mágikus mesevilágban járunk, melynek folyton újrarendeződő történetét a valóság elemeiből szövik gyerekhőseink. Rendezőnk okos választással ennek rendeli alá a cselekményt, mely a film végén nem fejeződik be, csupán abbamarad egy boldog pillanatban. A rögvalóságot pedig hagyjuk Supermanre: ő majd megoldja.
