A rohamléptű technikai fejlődés ugyan kétségtelen, de minden eredménye mellett újabb és újabb problémákat is felszínre hoz. A Spe salvi kezdetű enciklikájában a Szentatya különbséget tesz a földi élet kis reményei és nagy reménye között. Mindennap elmúlik valami, de születik is valami új, amiért érdemes küzdeni − vallotta a görög filozófus, Hérakleitosz. Belátható azonban, hogy eljön az a pillanat, amikor a földön számunkra már nem születik semmi új. Ekkor mutatkozik meg a nagy remény fontossága. Krisztus feltámadása ezt csillantja föl előttünk. Az ószövetségi ember számára még csak homályos sejtés volt az örök élet, Krisztusban azonban számunkra valósággá, életünk végső, hatalmas reményévé lett. A mindennapi kis remények és várakozások a földi élet végére elhagyják az embert. Hamvas Béla így fogalmazott: az egyetlen dolog, amire várni érdemes, a holtak feltámadása − és ez ehhez a nagy reményhez kapcsolódik. XVI. Benedek pápa enciklikája ezért különösen fontos a gondolkodó, az életben gyakran elcsüggedő ember számára.
