Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) szervezésében március 28. és 31. között Barcelonában ifjúságpasztorációs szimpóziumot rendeztek, amelyen a püspöki konferenciák kétszázhetvenöt munkatársa vett részt.

Amikor meghallom a kifejezést, „Krisztus hét szava a kereszten”, a megfeszített Jézus iránti szeretet és odaadás jut eszembe. Úgy gondolom, ez a szeretet indított arra imádkozókat, zeneszerzőket, sok-sok hívőt és prédikátort, hogy foglalkozzanak ezzel a „hét szóval”, és bennük mintegy Jézus végrendeletét lássák, utolsó óráinak emlékét.

Jézus szenvedéstörténete nem a kínok története, hanem a szeretet teljessége. A katekézis első kérdése: „Mi végre vagyunk a világon?” A választ jól ismerjük: „Azért, hogy Istent megismerjük, szeressük, és ezáltal üdvözüljünk.” A kérdéssel, hogy „mi végre”, valójában arra kérdezünk rá, hogy mi lesz az életünk vége. Ezen van a hangsúly, mert ettől függ, hogy az egésznek van-e értelme. Életre szóló feladatunk tehát, hogy megismerjük Istent. Felfogjuk „minden értelmet meghaladó szeretetét” (Ef 3,18), és szeretetünkkel válaszolva arra az élet teljességére jussunk.