A magyarországi engesztelő mozgalom hívei Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának december 8-i budapesti ünnepén a Székely János esztergom–budapesti segédpüspök által bemutatott főpapi emlékmisére gyülekeztek.
Ami a római katolikus egyház számára a belső kapukat nyitogató, gyönyörű gregorián, az a bizánci rítusú keresztényeknek a keleti egyházzene. Ez utóbbi egyre több latin rítusú keresztényt, de sokszor olyan hallgatóságot is megérint, amelynek tagjai távol állnak az intézményes egyházak világától.
Korábbi kolléganőm mindig így válaszolt, ha munkahelyünkön csak ritkán megjelenő főnökünket keresték telefonon: „Folyamatosan érkezik.” Ez a vicces mondat az advent jellemzésére is nagyon alkalmas.
Veszprémben október 22-én jeles ünnepségsorozattal emlékeztek meg arról, hogy háromszáz évvel ezelőtt Volkra Ottó János püspök (1665–1720) támogatásával megkezdhette a városban iskolaszervező munkáját a piarista rend.
A törökkoppányi templom előtt szeptember közepe óta Boldog II. János Pál pápa bronzszobra áll. A miséről kilépve a szentatyáéval találkozik a tekintetünk, aki életével hirdette: „Ne féljetek!”, és hosszú pápasága idején generációknak adott biztatást.
Furcsa találós kérdés. Vajon mi lehet ez? Nem csodálom, ha nem találják ki, hiszen az idézett önmeghatározásban szinte minden szó hamis. Ugyanis legalább huszonkét éve ismerjük, inkább keleti gyökerei vannak, a polgári értékrendből nem sok szorult bele, s főleg azért nevezik magukat középpártnak, mert az emberek többsége nem szereti a szélsőségeket.
Az internetes óriáscégek többségének gyakorlatában egyre inkább tetten érhető a keresztényellenes diszkrimináció – állítja az amerikai keresztény műsorszórók szervezete, a National Religious Broadcasters (NRB) szeptember 15-én, Washingtonban közzétett jelentése.
A vallásosság társadalmi feltételei jelentősen átalakultak az elmúlt két évtizedben. Talán a legfontosabb változás a vallási nevelés intézményesült formáinak széles körű elterjedése.