Néhány hét múlva kerül a törvényhozás elé a nemzeti vidékfejlesztési stratégia. Miért van szüksége rá Magyarországnak ? – kérdezhetik sokan. A válasz látszólag egyszerű. Azért, mert nincs. Ha alaposabban akarunk válaszolni, kezdjük a fogalmak tisztázásával. Mi is az a stratégia? Olyan cselekvéssorozat, amellyel célt lehet érni. S mi a cél? A magyar vidék felemelkedése, biztonsága, gyarapodása.
Nem meglepő, ha az újságolvasó nem érti az európai eseményeket, a fenyegető előrejelzéseket, az aggodalmas kommentárokat. A szakelemzők is sokszor melléfogtak az európai politikai és gazdasági folyamatok megítélésében, nincs egyetértés már a válság természetéről sem.
Spanyol földön a leginkább emlegetett név Szent Jakabé. Salamancában meglepett az evangélista Máté tisztelete, a „spanyol Rómában” az egyhetes ünnepség, amely a népszokásokat is megszenteli: az éjszakai seprűs táncokat a város terén, a vendégséget, amikor mindenki – az idegen is – jó barát.
Tóth Péter szerkesztésében 2007-ben megjelent egy könyv a IV. század elején vértanúhalált szenvedett Szent Demeterről. Nagyon kifejező az alcíme: Magyarország elfeledett védőszentje. Amint ez is sugallja, Szent Demeter tisztelete a történelem során egyre inkább háttérbe szorult a római katolikusok között.
A reggeli és az esti dicséretben, a zsolozsma vége felé, egészen pontosan a miatyánk előtt következnek az úgynevezett fohászok. E közbenjáró rész két dolgot tár fel a zsolozsma természetéből: dicsőítő jellege mellett, mint szoros értelemben vett liturgikus cselekmény, a zsolozsma az egyházért és a világért végzett hathatós közbenjárás; az egyház imájaként alapvetően mindig közösségi jellegű, még ha az imádkozó egyedül végzi is – imájában jelen van az egyház és a világ minden sebe, problémája, de öröme is.
„Melyik a legfőbb parancs a törvényben?” A törvénytudó kérdésére Jézus habozás nélkül válaszolt. Valóban a törvényből idézett, de nem egy, hanem két „parancsot”. Az elsőt Mózes ötödik könyvéből: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, egész értelmeddel!”
Az 1986-os assisi találkozó huszonötödik évfordulóján, október 27-én XVI. Benedek pápa vallásközi béketalálkozót vezet Assisiben.
Még a Szovjetunió fennállása idején, az ENSZ által a béke nemzetközi évének meghirdetett esztendőben II. János Pál pápa vallások és egyházak százhúsz vezető képviselőjét hívta meg Szent Ferenc városába, hogy együtt böjtöljenek és imádkozzanak a békéért.
Az október 9-i kairói véres események után, amelyeknek egyes források szerint harminc halálos kopt ortodox áldozata volt és ötezer sebesültje, európai és arab főpásztorok felhívással fordultak a nemzetközi közösséghez, hogy ne hagyják sorsukra az egyiptomi keresztényeket.