Karácsony előtt találkoztam vele utoljára. Megkértek, hogy gépkocsival menjek el érte Solymárra, és vigyem el egy budapesti könyvbemutatóra. Útközben a magyar drámáról beszélgettünk és felvázolta elképzeléseit arra nézve, hogy januártól miként támogassa hatékonyan a Havi Magyar Fórum az Új Színház szellemi törekvéseit.
Összeállítottam ama kérdések listáját,
melyekre immáron nem várok választ,
hiszen vagy túl korán van hozzájuk,
vagy fel nem érhetném őket ésszel.
Azt álmodom, hogy felébredek,
mert telefoncsörgés ébreszt.
Azt álmodom, hogy tudom:
a vonal túlsó végén egy halott.
Azt álmodom, hogy karom
a telefon után nyújtom.
Az egyik legnépszerűbb mai lengyel költő, 1996 irodalmi Nobel-díjasa, Wisława Szymborska február elsején krakkói otthonában meghalt. Alvás közben érte a halál, csöndben és szelíden átálmodta magát odaátra, ő, aki hét évtizeden keresztül, 1931-től elszakíthatatlanul kötődött az ősi királyi városhoz.
Február 14-e a világ számos pontján a szerelmesek ünnepe. Hazánkban a Bálint-nap hagyománykörét a betelepülő német ajkúak honosították meg, azonban mára kevés népszokás jut eszünkbe róla. Magyarországon egyedül a bólyi kápolnát szentelték az ő tiszteletére.
Amikor az atyák – és nem csak a keletiek – a címben feltett kérdésen elmélkednek, természetes, hogy legelőször a kinyilatkoztatott tanításhoz fordulnak. Az újszövetségi Szentírás pedig sok támpontot nyújt erre vonatkozóan.
A szerzetesi hagyomány alapvetően a gyakorlaton nyugszik. A szerzetesi életről szóló nagy elméleti alapvetésekkel szemben mindig elsőbbséget élvez a praxis, a mindennapi élet, az idők, a terek felosztása, elrendezése, az életmód, a közösségi kapcsolatok.
Márk evangéliumának mindjárt a kezdetén olvassuk a történetet, melyben Jézus meggyógyít egy leprás beteget. Az evangélista nagyon tudatosan helyezte ezt a történetet Jézus működése leírásának elejére.