Hogyan lehet gyakorolni az apostoli hivatást? A missziónak milyen konkrét alakot kell öltenie, hogy hatékony legyen? Ezek a kérdések minden korban fontosak voltak, de a XIII. századi egyház számára különösen égetőnek bizonyultak.
Egyedülállónak lenni nem könnyű életfeladat, akár idős, akár fiatal az ember, akár élt már házasságban, akár nem. Az egyedül élők számára az ünnepek közül leginkább a karácsony és az arra való készület jelent sokszor komoly próbatételt.
Az András napjától vízkeresztig terjedő időszak jeles napjaihoz kötődő, a Kárpát-medencében ismert és gyakorolt szokásokból mutat be néhányat képösszeállításunk, a Néprajzi Múzeum fotóarchívuma segítségével.
Kínok közt születik az erő.
Az erő szenvedést szül.
Két szó, mi megnevezné
a kimondhatatlant.
Zsille Gábor fordítása
Távozom a térből,
belépek a térbe.
Távozom az időből,
belépek az időbe.
Távozom a kezdetből,
belépek a kezdetbe.
Belépve, távozóban
észre sem veszem,
hogy eltűntem.
Zsille Gábor fordítása
Megszültél és megöltél.
Vasmarokkal ölellek és kapaszkodom,
de nincs erő, mely egybeforraszthatná
a karomat és nyakadat.
Édesanyám, egy olyan alakzatról
fognak leszedni téged-engem,
hogy botrány leszünk. Én a kar,
és te a nyak.
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet
Keresztlányunk kicsi korában talált egy katicabogarat. Kezébe fogta, tenyerével letakarta, hogy el ne repüljön. Mikor újra megnézte, a bogár a hátán feküdt, nem mozdult. Szomorúan mondta: „Katicabogár ehervadt.”
Pusztai Ferencné,
Érd