Alapításának huszadik évfordulóját ünnepli az Albertfalvi Don Bosco Katolikus Általános Iskola és Napközi Otthonos Óvoda. A Fehérvári úti villamossínek mellett egy szomorú korszak, a létezett szocializmus égre törő, de az eget eltakaró panelházai mellett áll a Szent Mihály-templom.
Jaj, nekem. Megidéztelek.
Ásványaidból fájdalmas emberi lét keletkezett.
Habzó sóban fürdeted gyermekem.
A pokol sója okád felém
rothadó, bűnös álmokat?
Égi jel, menny létrája,
a ház fölött fejsze lebeg.
Fényes szárnyaival verdes,
s a szivárványba költözik velem.
Egy elhagyott kis ördög, egy
sáros kutya lihegett
kocsink előtt az országúton.
Cserkészkori mogyoróbot,
ezzel járom be a poklot,
addig vágom az ördögöt,
míg csak bocsánatért nem nyög.
Mariannak
mióta tekintetünk telve
milliárd évek emlékeivel
igelényegű halmazállapotban
egyetlen pontba sűrűsödött
majd egy kozmikus robbanástól
eleve elrendelten
saját téridejétől hajtva
egyre gyorsuló ütemben
tágulni kezdett a végtelenbe
Szüleim negyvenkilenc évvel ezelőtt kötöttek házasságot. 1962 októberében, a polgári esküvő után egy nappal a templomi félhomályban Isten szent színe előtt is örök hűséget esküdtek egymásnak. Nem telt csinnadrattára, sem uszályos menyasszonyi ruhára, de édesanyámról el sem tudnám képzelni, hogy olyat óhajtott volna.
Ha véget ér a szerelem,
az élet múlik el –
gondoltam zöldfülün. Te nem?
Nos – holtig: élni kell.
Ha elmúlik az életem,
hány szerelmem halott!