Az istentiszteleten a keresztény egyházak vezetői és sok-sok hívő jelent meg, hogy tanújelét adják: fontosnak érzik a Krisztus-hívők egységét, s ennek eléréséért imádkoznak. A keresztény egyházak közötti kiengesztelődés a sok száz éves megosztottság után az ezerkilencszázas évek elején került fokozottan előtérbe. Teológiai kutatások kezdődtek, sok tanbeli megegyezés született, s szociális téren is megindult a keresztény egyházak között az együttműködés. A Krisztus-hívő egyházak közötti egység igénye azonban leginkább a missziós munkában jelentkezett, hiszen a megosztottságot nehezen értették meg azokban az országokban, ahol különböző felekezetű térítők hirdették az evangéliumot. Ekkor vetődött fel az egységes szövegű Biblia használatának gondolata is. A gondok orvoslására, a kérdések tisztázására 1910-ben Edinburgh-ban missziós konferenciát rendeztek, melyet az ökumenikus mozgalom nyitányának tekintenek. XXIII. János pápa 1959-ben meghirdette a II. vatikáni zsinat összehívását, s ezzel együtt a közeledést a többi keresztény egyházhoz és felekezethez. Az elmúlt ötven évben fokozatosan tudatosodott bennünk, katolikusokban is, az egységért végzett imádság fontossága. Öt pápa uralkodása alatt történelmi fordulat következett be, hiszen még a XX. század elején, 1928-ban is pápai körlevél tiltotta meg a katolikus híveknek az ökumenikus mozgalomhoz való csatlakozást. Rövidesen felismerték azonban, hogy Krisztus megtestesülése megköveteli az egységet, s a szeretet parancsa is ezt sürgeti. Keresztségünk által egy test tagjai vagyunk, s arra kaptunk meghívást, hogy szeretetközösségben éljünk. Isten egymás testvéreivé tett minket Jézusban, erről kell tanúskodnunk. A keresztény egység előmozdításának legjobb módja, ha széthúzás nélkül hirdetjük Krisztust. „Az egység és a közös tanúságtétel igényének száz év elteltével is van érvényes üzenete. A szekularizált, a technika és a gazdaság által uralt világban a hiteles krisztusi tanú megjelenése a misszió legfontosabb feltétele. Kívánjuk, hogy az imahét imádságai, a tanúk testvéri találkozásai ebben erősítsék a résztvevőket” – olvasható az imahét idei kiadványának előszavában, amelyet Erdő Péter bíboros és D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke közösen írt. A világmissziós konferencia százéves jubileumára júniusban, Skóciában ünnepséggel emlékeznek majd, értékelve a missziós munkában elért eredményeket. A különböző felekezetekből érkezők megvitatják a modern világ által felvetett újabb kérdéseket. Az évfordulóra készülve a szervezők természetesnek tartották, hogy az idei ökumenikus imahét anyagának összeállítására a skót egyházakat kérjék fel. A nyolc napig tartó imasorozat a száz évvel ezelőtti témára utalva a „ti vagytok erre a tanúk” bibliai mottóra épül. Az imahéten a keresztény hívek Krisztus mennybemenetele előtti utolsó beszédéről elmélkedhetnek. Erdő Péter bíboros, az MKPK elnöke erről beszélt szentbeszédében. „Az idei ökumenikus imahét központi témája Krisztus feltámadása. Ez az a hatalmas tény, amely miatt létrejött a kereszténység. A feltámadás hite minden Krisztus-hívőt megbonthatatlan kötelékkel kapcsol össze. Szent Pál apostol a korintusiakhoz írt első levelében arról beszél, hogy Krisztus és a holtak föltámadása, tehát a mi föltámadásunk szorosan összetartozik. Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Ha ő valóságos emberként föltámadt, akkor ezzel bebizonyította, hogy Isten az embert képes feltámasztani a halál után, s meg is teszi ezt. Krisztus feltámadása az ő egész tanításának és művének az igazolása. Ezért mondja Szent Pál: „Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel, ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.” Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel.”Mindezek alapján mi, keresztények elpusztíthatatlan optimizmussal tekintünk a világra. A puszta emberi esélyeknél sokkal több lehetőségünk és erőforrásunk van. Ami ebben a földi életben gyakran lehangoló vagy ijesztő – az anyagi nehézségek, a bizonytalanság, az emberek közötti feszültség, a meg nem értés vagy akár a gyűlölet, a betegségek, a világban fellángoló háborúk, a társadalmakon belül pedig az anarchia vagy a bűnözés aggasztó jelei, az igazságtalanság –, mindaz, amitől az önmagára utalt ember elcsüggedhet, más fénybe kerül, ha a feltámadás távlatában tekintünk rá. Az isteni igazságosság ugyanis nem korlátozódik az e világi életre. Sorsunk nem zárul a földi halállal, Isten szeretete és gondviselése kíséri az életünket. Ezért minden apróságnak értelme és értéke lehet, sok minden megéri a fáradságot és az áldozatot, amiért ebben az életben nemhogy jutalmat, de talán még egy jó szót sem kapunk.” A jelen lévő egyházi vezetők és hívek egységkereső elszánásukat jelezték az idei ökumenikus imahét országos megnyitóján, amikor az istentisztelet során együtt vallották meg hitüket az Apostoli Hitvallásban, s közösen mondták el a Jézustól tanult imádságát, a miatyánkot. Az imahetet megnyitó istentiszteleten a Lutheránia énekkar szerepelt, közreműködött Finta Gergely és Mekis Péter orgonaművész.
