Az MKK (Műegyetemi Katolikus Közösség), illetve a CsüCsop (Csütörtöki Csoport) tagjai is jelen vannak a gólyatáborban, be is mutatják közösségeiket. „Az MKK a Műegyetemről indult ugyan, de a neve ellenére nyitott közösség, és mindenkit szeretettel vár” – mondja Lóránt, a közösség egyik tagja. „A közösségünk egy csütörtöki összejövetel köré szerveződik, viszonylag kötött programmal. Előadásaink keresztény és társadalmi kérdéseket egyaránt érintenek, lelkivezetőnk pedig Pákozdi István atya” – egészíti ki Máté, aki szintén az MKK-ba jár. A beszélgetések kiscsoportokban zajlanak, így a közösségben ötvöződnek a kisebb, zártabb és a nagyobb, nyitottabb csoportok előnyei. Egyszerre körülbelül száz egyetemista van együtt. Az összejöveteleken lehetőség van a beszélgetésre, de helye van az imának, a játéknak, a kötetlenebb együttlétnek is. Hétvégékre bálokat, kirándulásokat, tánciskolát szerveznek.
Máté és Lóránt egyetértenek abban, hogy a közösség kapcsolatépítő szerepe nagyon fontos, hiszen az egyetemek olyan nagyok, hogy e nélkül szinte lehetetlen igazán személyes kapcsolatokat kialakítani, és megtalálni a hasonló érdeklődésű embereket. Lóránt még hozzáteszi: „Ha megpróbáljuk komolyan venni a hitünket, az a közösségen is meglátszik. Érezhető, hogy a tagok szeretik egymást. Jó, hogy az MKK-hoz tartozom, mert ennek köszönhetően úgy alakul a gondolkodásom, hogy nem saját magamat tartom fontosnak, hanem a közösségért igyekszem tenni.”
A csütörtöki találkozók fél hétkor kezdődnek a Magyar Szentek Templomának alagsorában. Az érdeklődőket ide várják.
A CsüCsop nem csak egyetemisták közössége. Ide tizennyolc és harminc év közötti fiatalokat várnak, hiszen a hangsúly inkább a fiataloknak szóló tematikán van. Ők az életpályára való ráállást próbálják erősíteni és tudatossá tenni a tagokban. Tizenhat évvel ezelőtt vidékről Budapestre került diákok kérték fel Bíró Lászlót lelkivezetőjüknek, így indult a közösség, amely azóta is a püspök atya irányításával működik.
Ráhangolódással kezdődnek az alkalmak. Mindig van egy házigazda kiscsoport, amelynek tagjai előre felkészülnek egy-egy adott témából: imát vagy elmélkedést tartanak. Közben a zenekar játszik, vagy személyes megosztások vannak a témában. Ezt követi az előadás, amelyet vagy a püspök atya vagy egy meghívott előadó tart. A hallottakkal kapcsolatos kérdéseket már a kiscsoportokban vitatják meg a fiatalok. A nyolcvanfős közösséget ezek a kiscsoportok tudják igazán személyessé tenni. Végül kötetlenebb együttléttel és agapéval zárul az este.
A közösségbe többféle módon is el lehet jutni. Dominikát például az egyik barátja hívta meg egy csütörtöki találkozóra, és nem bánta meg, hogy elment. Andrásnak, amikor kikerült a gimnáziumi katolikus környezetből, hiányzott a jól megszokott közeg az egyetemen, s a CsüCsopban a saját értékrendjéhez közel álló emberekkel találkozott. Azt mondja, jó érzés, hogy vele egykorú fiatalokkal, egyetemistákkal lehet együtt, közösen imádkoznak, részt vesznek különböző lelkigyakorlatos táborokban. Mindez óriási támaszt jelent számára. A találkozókon a témák mindig a házigazda kiscsoporttól függenek, de a lelkivezetőjük is hoz magával naprakész témákat. Volt már szó a döntéshelyzetekről, arról, mi mindenért tudunk hálásak lenni, vagy hogyan éljük meg a hitünket az egyetemen. Alkalmaikra ők is várják az érdeklődőket.
