A Patrona Hungariae Gimnázium egyike annak a nyolc egyházi iskolának, amely a rendszerváltozás előtt s azóta is folyamatosan működik. Először hatosztályos gimnáziummá bővült a középiskola, majd az újabb épületrészek elkészülte után hat évfolyamos általános iskolával, s vele párhuzamosan zeneiskolával gazdagodott az intézmény. A fennállása óta országos beiskolázású gimnázium saját kollégiumában jelenleg százharminc diák nyer elhelyezést az ország minden részéből. A pedagógusok, hogy megkönnyítsék jövendő diákjaik helyzetét, felvételi előkészítő foglalkozásokat szerveznek számukra. Ha az ezt követő felvételi beszélgetés során meggyőződnek arról, hogy a diák és szülei felelősen elfogadják az iskola katolikus értékrendjét, együttműködnek annak megvalósításában, akkor jó esélye van a tanulónak, hogy felvételt nyerjen az iskola közösségébe. A Patrona nevelői elsősorban a katolikus közösség kialakításában kívánnak segítséget nyújtani a diákoknak. Véleményük szerint, ha a gyerekek jó helyen, jó programokkal, biztonságban együtt vannak, akkor egyúttal nagyon komolyan és felelősen fejlődik személyiségük is. A jóra, szépre nyitott, értékeiket képviselni tudó emberek könnyebben megtalálják helyüket az éltben. A lányok családi életre felkészítő programokon vesznek részt, mert tanáraik azt vallják, hogy a család kulcsfontosságú tagja az édesanya, akitől végeredményben hosszú távon a társadalom jövője függ. A hagyományosan hatnapos munkahétről az iskola a következő tanévtől áttér az ötnapos munkahétre. Az átállás előkészületei már javában folynak. Az új munkarendben is szeretnék megőrizni eddig elért eredményeiket, a jól működő zeneiskola, sportkör, a délutáni foglalkozások, a közösségi rendezvények nívóját. Miközben szülőtársaimmal ballagok a valószínűtlenül tiszta, virágokkal teli folyosón, fülembe csengenek az imént hallott szavak a környezet személyiséget formáló szerepéről. Hallgatom a lányok laza, felszabadult csevegését, majd a hetedik osztályba lépve Varga tanár úr fegyelmezetten könnyed, érdekfeszítő történelemóráját az Aszszír Birodalom harcairól, mindennapjairól. Az iskolapadban ülve arra gondolok, ilyen szeretetteljes légkörben én is szívesen lennék patronás diák. De megszólal az óra végét jelző csengő, és rádöbbenek, hogy ez nem lehetséges, mert már kiöregedtem az iskoláskorból, s különben is, férfi létemre mi lenne velem háromszáz lány között…
