Címadásban és időzítésben továbbra is jeleskedik zenekarunk, hiszen épp harminc évvel az első, mára legendássá vált debütáló album megjelenése után Marsbéli krónikák II. név alatt gyűjtötték össze legújabb szerzeményeiket. Annak idején szinte csodaszámba ment, hogy a kultikus előd megjelenhetett a Hungarotonnál, hisz a lemezgyár illetékesei épp diszkó korszakukat élték, melybe nem fért bele egy teljes egészében instrumentális, science fiction ihletésű koncepcióalbum. A végül mégis kiadott Marsbéli krónikák hiába kapott kedvező kritikákat, a zenekar képtelen volt egyről a kettőre jutni, s romjaiból megalakult az Első Emelet és a Napoleon Boulevard.
Az évfordulóra viszont felébredt a koncertező és alkotókedv a tagokban, s a klasszikus felállásból szinte mindenki itt muzsikál – még a tragikusan fiatalon, 1998ban elhunyt Cziglán István is, a Hangok a múltból első tételében ugyanis az ő emlékének adóznak a társak. A legendás előd szerkezetét főbb vonalaiban megtartó új album az eredeti korong egyfajta továbbgondolása, ám annak virtuóz játékossága ezúttal ritkább vendég. Az egyszerűbb, letisztultabb fogalmazásmódot új hangszerek jelenléte gazdagítja: ittott hegedű (Szirtes Edina Mókus), vokálszólam (Krasznai Tünde, Ullmann Zsuzsa), akusztikus gitár (Gerendás Péter) és szaxofon (Muck Ferenc) is megszólal.
Hiába a régi név, a Marsbéli krónikák II. albumon új összhang születik, mely ugyan visszautal a múltra, mégis minden ízében hozzánk szól. A Solaris szerencsére nem akar nosztalgiázni, s e törekvésük – ahogy friss lemezük is illusztrálja – megvédi őket a lélektelen önismétléstől.
