Nézőtér: Emberöltők

Vagy ahogy VI. Pál pápa mondta: napjainkban az emberiség nem tanítókra, inkább tanúkra vár. Ma már nehéz volna tagadni: arca kell legyen a világnak, hogy emberivé váljék, s ehhez lélektől lélekig fűzött szálakra van szükség, amelyek közösséget hálóznak a földi terek lakói közt. Hogy igazi életben maradjunk. A nemzedékek közti szakadékok feletti bánat, a magány, a meg nem értés fájdalma jut eszembe, miközben szemem előtt az Emberöltők képkockái peregnek. Így, nagy kezdőbetűvel, hiszen e szó egy új dokumentumfilmnek a címe. Idősek és fiatalok találkozásaiba avat be a lassú sodrú percek elénk vetülő vallomásos füzére. Megismerkedhetünk a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium kilencedik osztályos diákjainak szeretetszolgálatával, illetve annak egy részével: a városban, egyedül élő három idős asszony rendszeres felkeresésével. Két év alatt forgatott hatvanórányi nyersanyagból szűrődött le az az egy óra, amely a csendes, nem tolakodó szemlélő kiváltságos helyzetét kínálja a nézőnek. Emlékek szirmainak szelíd bontogatását, a jelen és a múlt hétköznapian ünnepi találkozásának élményét, az idejét a másiknak ajándékozó ember lélektapintó gesztusait adja tovább a film, nem a már sokszor végigszenvedett dokumentarista fontoskodással vagy máshol akár indokolt magyarázó szövegekkel, interjúkkal, hanem az együtt töltött idő, a beszélgetések mozaikjainak megosztásával. Hordoznivalót kapnak az önként vállalt, immár nyolcéves múltra visszatekintő szeretetszolgálatban részt vevő diákok, akik nemegyszer a kijelölt időn túl is vállalják, megtartják a rájuk is bízott öregek vagy a miskolci hospice-otthonban életük legnagyobb lépésére készülődő betegek látogatását, a fogyatékkal élő gyerekek segítését. Magukban hordozzák őket, miközben az ő létük is mélyebb formát nyer. Egymást segítik életre fiatalok és idősek, gondozottak és látogatóik. Keresetlen egyszerűséggel körvonalazódó cáfolataként a film mottójául választott Örkény-idézetnek is: „Csak az öregektől nem akar már senki semmit. De hát mit vegyenek észre az emberek egy lompos, unalmas öregasszonyon.” Jó, ha nem feledjük: másokat látogatva önmagunkkal is találkozhatunk. A Faludi Ferenc Akadémia fiatal amatőr filmesekből álló, 2005-ben alakult Szőts István Filmműhelyének tagjai készítették a filmet, amelynek ingyenesen megtekinthető bemutató vetítése május 8-án, 17 órakor lesz Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínház dísztermében.