Mi pedig Batthyánytól elindulva kerestük a világ legemberibb, legszebb himnuszát megalkotó nagy szent lábnyomát Szíriában. Nem a jelent néztük, hanem a múltat szemléltük. Hiszen Szíriában lábunk előtt hever a történelem, feltárul előttünk a Biblia. Zarándoklatunk során megtapasztaltuk az ott élők jóságát, segítőkészségét, ugyanakkor a túlzó, vibráló, az értékrendjében kisiklott Európából érkezve megtaláltuk a csendet és keresztény múltunk fontos emlékeit. Álltunk a kapu alatt, amelyen Saul vakon ment be Damaszkuszba. Eredeti formájában, épségben áll a kapu, úgy, mint Szent Pál idejében. Az örökkévalóság kis szeleteként.„Menj el az Egyenes utcába, keresd meg Júdás házában a tarsusi Sault” – szólt a felszólítás Ananiásnak. Ő pedig ment, Saul fejére tette kezét, és Saul látott. Ez az Egyenes utca ma is megvan, ma is így hívják. Talán ugyanolyan szűk és keskeny, mint akkor volt. Ananiás házának megmaradt pincéjében ma kápolna áll, Saul megtérése helyén pedig a Szent Pál-templom, amelyet – utalva a szent foglalkozására – sátor formájúra igyekeztek építeni. Megtérése után Pál hirdetni kezdte Jézus tanítását, először a zsinagógákban. Ez sokakban nemtetszést váltott ki, ezért az apostolnak menekülnie kellett Damaszkuszból. Segítői kosárban engedték le a városfalon. Ezen a helyen, a régi városfalba építve található a Szent Pál-kápolna, amelyben ma is őriznek egy olyan vesszőkosarat, amilyenben Pált leengedhették. Lépten-nyomon tapasztalható Szíriában a népek és a vallások találkozása, például az Omajad-nagymecsetnél, Damaszkuszban. Ide cipőt levetve léphetnek csak be a látogatók, a hölgyeknek csadort is kell ölteniük. Az épület először Haddad, majd Jupiter temploma volt, később Szent János-katedrális, ma pedig mecset, mégis minden korból őriz valamit. A mecset közepén található egy üveg szarkofág, amelyben a hagyomány szerint Keresztelő Szent János fejét őrzik. A kápolnánál keresztények és muszlimok egyaránt imádkoznak. Ugyanez tapasztalható Aleppóban is a nagymecsetben, ahol állítólag Keresztelő János apjának, Zakariásnak a holttestét őrzi külön szarkofág. A szíriaiaknak egyébként nagyon összetett halottkultuszuk van. Sziklába vájt sírok, halotti tornyok, ember alakú szarkofágok, mauzóleumok számos változatával találkozhatunk országszerte. Utunk során természetesen megnéztük a „kötelező” kulturális látnivalókat is, azonban programunk nem a hivatalos turistaprogram volt – legfőképpen a kereszténység ma is meglévő emlékhelyeit, épületeit kerestük fel. Pál tanítványa volt Szent Tekla, ezért üldözték. A legenda szerint Maalulából menekülve megnyíltak előtte a sziklák, hogy elrejtsék. Ezen a helyen, a hegyoldalba emelt hatalmas épületegyüttesben temették el. A kolostorban, amely búcsújáró hely, forrás fakadt – gyógyító vizéből keresztények és muszlimok is isznak. Seydnaya a Közel-Kelet legnagyobb búcsújáró helye. Itt őrzik Szűz Mária ikonját, amelyet a hagyomány szerint Szent Lukács festett. A falakon keresztények által ajándékozott keresztek és muszlimok által adományozott Fatima-kezek láthatók, valamint a gyógyulásokat jelző hálatáblák. Itt is és Szíria minden templomában sajátságos gyertya- és tömjénillat tölti be a teret, hiszen a látogatók a hagyomány szerint gyertyát gyújtanak. Aleppo környékén ma is áll az oszlop maradványa, amelyen Simeon, az aszkéta szent lakott, és ahonnan prédikált. Még királyok is kikérték tanácsát, és zarándokok tömege járult elé. Az itt épült templom mellett keresztelőmedencéket is kialakítottak. E csodás, mozaikkal kirakott medencék közül még mindig látható valamennyi, emlékeztetve arra, hogy annyi megpróbáltatás, üldözés ellenére milyen erős volt, és erős ma is a kereszténység. Szíriában ma is sok a keresztény, akik gyakorolják is vallásukat. A régi templomok mellett számos új is épült. Az emberek ugyanakkor toleránsak egymás vallása iránt – talán éppen azért, mert tanultak a leigázásokból.Az Eufráteszhez közel fekszik Reszafa, itt található a szír katona szent, Szergiosz templomának maradványa. A jellegzetes korintusi oszlopokra támaszkodó hatalmas közép- és oldalhajós épületben temették el a szentet. Szergioszt Diocletianus császár végeztette ki, mert nem tagadta meg hitét. Temploma a Földközi-tenger vidékének híres búcsújáró helye volt, ma a romok mesélnek a múltról. Homsban felkerestük a Szent Elián tiszteletére épített templomot, amelynek freskóján megörökítették a szent halálának történetét: fejébe szögeket vertek, mivel nem adta fel keresztény hitét. Pogány apja részese volt kivégzésének. Homs másik keresztény nevezetessége az Um ez Zennar templom. Itt őrzik Mária övét, amelyet az oltár alatt elrejtett kőládában találtak meg. Az öv egy darabja üvegszekrényben, díszes aranytartóba helyezve tekinthető meg. Bejártuk az európaiak által épített lovagvárat, Crac des Chevaliert is, a Szent Györgykolostorban pedig megcsodáltuk Szíria legnagyobb ikongyűjteményét. Az, hogy az építmények itt ilyen sokáig megmaradnak, Szíria klímájának is köszönhető. S bár ismerjük ezt a tudományos magyarázatot, a hatalmas építmények alázatra késztetnek. Árnyékukban rádöbbenünk az ember törékenységére, mulandóságára. Az alkotás túléli alkotóját. Ezeket a lenyűgöző, hatalmas épületeket lehetetlen volt egy emberöltő alatt létrehozni – ők a jövőnek építettek.Szíriában ugyanakkor nemcsak kereszténységünk gyökereit találhatjuk meg, de ezt a vidéket tartják az emberi civilizáció bölcsőjének. Utunk során mi is felkerestük Ugarit – innen származik az első ábécé, amely a mezopotámiai ékírásból táplálkozik, de már magán- és mássalhangzókat jelöl. Ez a latin ábécé őse. Itt találták az első kottát is. Szíriához fűződik az üveg feltalálása, a vadnövények, például a búza nemesítése, az első könyvtárak létrehozása is. Ugyanakkor itt nemcsak csodálják a múlt emlékeit, de azok ma is az élet részei. Az ősember sárkunyhóira formált kúp vagy méhkas alakú építményekben például még ma is laknak, vagy éppen raktárnak használják őket.
A damaszkuszi nemzeti múzeumban egy helyen megtekinthető az ország egész történelmének kivonata. Az intézmény gazdag gyűjteményében láthatók többek között ősembermaradványok az Eufrátesz környékéről – a folyó mentén egymillió éve él ember. Akik látták Szíriát, azt mondják, nem tudják elfelejteni, és gondolatban sokszor visszatérnek. Visszahúzza a látogatót a táj állandósága, a kövekből sugárzó múlt üzenete, az emberek életének jövőt megalapozó teljessége. Ebből fakad Szíria varázsa.
