Megint a tér, a fal, a vér, az árnya
mimagunknak akik lehettünk.
Toronyházból a végső halálba.
De visszaszárnyal néma testünk.
A billentyűk, a lenge háló.
Tiszta fejjel amíg a föld forog.
Szemez, kihúny a rácsodáló.
Harmincnegyedikbe lépő
Krisztusok.
