Tavaly a harmincéves osztálytalálkozónkon mondta az egyik volt osztálytársnőm, hogy milyen hirtelen megőszültem. Öt éve látott, így nem nevezném „hirtelennek” a folyamatot… Megnyugtatásként próbáltam neki mondani, hogy már régóta folyamatosan őszülök. De továbbra is csak szörnyülködött az „állapotomon”. Kényelmetlenné vált számomra ez a helyzet, mert nem erről szerettem volna vele beszélni, és tapintatlanságnak is éreztem részéről, de ő nem tudott elszakadni a témától. Egyébként jó szándékkal mondta, és nem akart megbántani. Osztálytársnőim nagy része egyébként festett hajjal volt jelen, így nem tudhattuk meg, az ő hajuk milyen színű is tulajdonképpen. De ez mindenkinek a magánügye. Csak azt szerettem volna, ha nekem sem kell szabadkoznom azért, hogy őszülök. Persze azért elgondolkodtatott, és nagyon bennem maradt ez a beszélgetés. Újra megkérdeztem férjemet, hogy tényleg nem baj-e, hogy nem festetem a hajam. Ugyanis régebben már többször feltettem neki ezt a kérdést, s mondtam neki, hogyha szeretné, én befestetem. De ő csak azt válaszolta, neki jó így, s egyébként az ő haja is hasonló színű. Gyermekeink is így szoktak meg, Ági lányom még mondani is szokta, hogy milyen szépen őszülök.
Tibor: Ez így igaz. Már legénykoromban sem voltam oda azokért a lányokért, akik erősen festették magukat, és személy szerint nekem az „élénk” színű vagy erősen festett hajú nők sem „jönnek be”. Sokszor látok olyan cikket, amely arról szól, hogy „Megdöbbentő! Így néz ki smink nélkül X. Y. sztár…”; pedig annak kellene természetesnek lennie. Mert szerintem a nők igazi szépségét a természetességük adja.
Ági: A másik beszélgetőpartnerem megjegyezte – egyébként szintén ötvenéves, és nálunk is fehérebb hajú –, hogy pedig ha festetném a hajam, húsz évvel fiatalabbnak néznék ki. Hirtelen csak annyit tudtam mondani neki, hogy „de a férjem akkor is tudná, hány éves vagyok”. S megnyugtatásként elmondtam neki, mit beszéltünk meg a férjemmel. Ő azonban csak győzködött, hogy akkor majd „megdumálja vele”, mert egyáltalán nem ért egyet velem. Próbáltam átterelni a beszélgetést más vizekre, mert ismét kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Senkit nem bántok azért, mert festeti a haját, csak úgy érzékelem, kicsit ezzel kapcsolatban is felfordult a világ. Már nem először kell védekeznem amiatt, hogy valami természetesen bekövetkező dolgot vállalok, és nem akarok rajta változtatni.
Tibor: Mivel – közel az ötvenhez – én is egyre jobban őszülök, úgy vélem, érdekes lenne, ha azt várnám el a feleségemtől, hogy ő fiatalabbnak tűnjön, miközben fölöttem is eljár az idő. És ezzel a gyerekeinknek is szembe kell nézniük. Én még láttam a nagyszüleimet ősz hajjal, és amikor elmentek, fájó volt, de nem teljesen váratlan. Tudtuk, hogy megöregedtek. A mai világban az unokák legfeljebb azt érzékelik, hogy a nagymama ráncosabb lett, mert a festett haj fiatalságot sugall, azt próbálja elhitetni, mintha megállt volna az idő. Ez is oka lehet annak, hogy ma sokan nem vagy csak nagyon nehezen tudják elengedni a szüleiket/nagyszüleiket. Nem látják őket megöregedni, nem érzékelik a folyamatot. Pedig ezzel is tisztában kellene lenni, ahogy azzal is, hogy nem leszünk fiatalabbak, és kevesebbet bírunk, mint akár húsz vagy harminc évvel ezelőtt.
és Hortobágyi Tibor,
a Családi Életre Nevelés program tanácsadói
