Sokszínű zanótok
Leghálásabb cserjéink egyike a zanót (Cytisus). Korán, már áprilisban bontogatja aranysárga virágait a korai zanót. A piros zanótnak kárminvörös virágai vannak, míg a seprűzanót virágzáskor úgy néz ki, mintha lángcsóva világítaná be a kertet: sárga-vörös pillangós virágok lepik el a bokrot.
A zanótok a színjátékért cserébe csupán elegendő napfényt kérnek, és teljesen mindegy nekik, hogy futóhomokba, sziklás talajba vagy agyagos földbe ültették őket.
Azúrkék levendula
Sziklakert nincs levendula nélkül, és nem is szabad lennie, hiszen nemcsak pompás kék virágpárnájával gyönyörködtet, de arisztokratikusan kellemes illatával is. Ha elvirágzás után rendszeresen visszavágják, egyre dúsabban fejlődik. A köves, sziklás, meszes talajokat kedveli, és meglehetősen jól tűri a szárazságot.
Szapora törpemandula
Aki egyszer törpemandulát (képünkön) telepített a sziklakertjébe vagy más napos kerti részbe, az sok évtizeden át örülhet neki. Az ötven–nyolcvan centiméteres, függőleges ágakon eleinte vérvörös gömböket láthatunk, amelyekről áprilisban kiderül, hogy azok virágbimbók! Kinyílva rózsaszínű szirmokból álló virágok láthatók, és ezzel egy időben megjelennek a fényeszöld, fűrészes élű levélkék is, amelyek ősszel liláspirosra színeződnek. Bármilyen sovány talajon is dúsan tenyészik, miközben sűrű tövet fejleszt, amelyet tőosztással szaporíthatunk.
Cserjés pimpó
A legkiválóbb talajtakaró, amely fáradhatatlanul hozza aranysárga, ötszirmú virágait májustól októberig. Akár feltöltött, törmelékes talajba, akár dúsan trágyázott földbe ültetjük, neki mindegy! Gyakori metszegetéssel dús hajtású cserjét nevelhetünk belőle.
