A Nehru-parton áll egy tölgy, különlegesen oldalra nyújtózkodó ágakkal. Ha ránézek, mindig famászó gyerekkorom jut eszembe. Hogy örültünk volna akkoriban egy ilyen fának! November végén még sok levél volt rajta, mára teljesen lekopaszodott. Kicsit odébb két szajkó lármázott. Két különálló fán ültek, de hogy egymással veszekedtek-e, vagy az arra járókat szidták, nem tudom. Kisvártatva egymást követve repültek el.
Mindig megcsodálom a park végében álló, vaskos törzsű fűzfát. Lombozata rendkívül sűrű és felülről kopaszodik. A felső részen a levelek már sárgák, és a földön is csupa ilyen hever. Alul viszont zöldek, mintha a nyár rajtuk feledkezett volna. A Boráros téri HÉV-végállomás környékén mindig látom az ott tanyázó házi verebeket. Kicsit fázósan csiripeltek, pedig aznap, december 4-én, bár borult volt az ég, és a szél is fújt, nem volt hideg, a tócsákon még jéghártya sem volt. A kutyafuttató üresen ásított, egyetlen kutya sem tartózkodott ott, az összetaposott havon csak két szarka sétált. Az apró, kiolvadt foltokat kutatták át, de aligha találtak valamit, mert az egyik platánra repültek, és csörögve beszélgettek egymással. A platánokon még sok a levél, de például följebb, a közgazdasági egyetem mögötti szakaszon a fiatal hársfák már november végére teljesen levetkőztek. Nap mint nap látom persze a dolmányos varjakat. Párban járnak, ám ma egy magányosan sétálót is megfigyeltem. Jó ideig vártam, hogy előkerüljön a párja, de amíg láttam, egyedül volt. Ennek ellenére nem tűnt szomorúnak, még károgott is néhányat. Ezek a madarak mindenütt láthatók Budapesten. Húgom, aki a Báthori utcában lakik, mesélte, hogy egy nagy csoport az ott álló fákon tölti az éjszakát. Estefelé menetrendszerűen megérkeznek, és elfoglalják helyüket az ágakon.
A mai nap igazi élményét egy, a felhők alatt megjelenő V betű jelentette. A lilikek jól ismert hangjaira figyeltem föl, és felnézve láttam őket, amint szabályos V alakban repültek, talán a Velencei-tó felé. A tundrák felől érkezett nagy madarak a vízen éjszakáznak, itt a közelben például a Dinnyési-fertőn vagy a tatai Öreg-tavon, ahol nemrég zajlott a november végén mindig megrendezett vadlúdsokadalom. A ludak nagy tömegei a vízen úszva éjszakáznak. Példamutató az önkormányzat határozata, amivel a madarak nyugalma érdekében megtiltotta a szilveszteri tűzijátékot. A ludak így békén pihenhetnek a hajnali kihúzásig.
