Az első Mindszenty Józsefről, a második Nagy Imréről ad az olvasók kezébe eddig még nem publikált dokumentumokat. A kötetekről elsőként Boross Péter volt miniszterelnök, a könyvbemutató egyik fővédnöke beszélt, aki kiemelte a két, eltérő életutat bejárt történelmi személyiség sorsának közös pontjait. Mindszentyről szólva Boross Péter hangsúlyozta, a második világháború utáni években vallási hovatartozás nélkül szinte mindenki felnézett a hercegprímásra, személye sérthetetlenségében bízva irracionális reményt tápláltak magukban az emberek, aminek azonnal véget vetett letartóztatása, perbe fogása. Megtapasztalhatta az ország, hogy az akkori rendszer mindent megtehet az emberekkel. Nagy Imre személyéről szólva Boross Péter beszélt 1953-as miniszterelnöki kinevezéséről. Mint mondta, ekkor is reménykedtek az ország lakói, de további munkája „nem igazolta ennek jogosságát”. 1956-os szerepe pedig, amikor „szocialista megújulást akart” naivitás volt, hiszen látható volt, „a rendszer javíthatatlan”. A Majd’ halálra ítélve című dokumentumgyűjtemény Mindszenty József hercegprímás életéhez, szenvedéseihez szolgáltat adalékokat, a negyvenes évek végén lezajlott koncepciós per anyagát bemutatva, valamint ismerteti az 1956-tól 1971-ig, a budapesti amerikai követségen töltött évek friss kutatási eredményeit. A könyv szerzője Somorjai Ádám bencés szerzetes és Zinner Tibor jogtörténész, a Legfelsőbb Bíróság tudományos kabinetjének vezetője.
