„Mikor lesz béke és derű?”

Minden kor és valamennyi művészeti ág újrafogalmazza, mit jelent számára ez az esemény. S ezzel vall önmagáról, a lét értelméről, az élet csodájáról és csalódásairól, az anyaságról és a gyermekségről, az ünnepről, a reményről és a remény elvesztéséről. A XX. század elejének magyar költészetében, a Nyugat első nemzedékének lírájában is sok jelentést hordoz a karácsony. Róma békéje és a betlehemi éjszaka jelenik meg Juhász Gyula Karácsonyi ódájában:

Csöndes az éj és csöndes a világ is,
Caesar Augustus aranyos mosollyal
Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás:
Béke a földön.

(…)

S messzi mezőkön nyájaikat őrző
Pásztori népek nézik a derengő
Új csillagot, mely aranyát elönti
Jászoli almon,
Hol mosolyogva és fázva az éjben,
Szőkehajú és szelíd anya keblén,
Most mutatod meg magad a világnak,
Isteni gyermek!

E gyermek titkát kutatja költői kérdések halmozásával Babits

Karácsonyi éneke:

Mért fekszel jászolban, ég királya?
(…)
Bölcs bocik szájának langy fuvalma
jobb tán mint csillag-űr szele volna?
(…)
Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?

A válaszok helyén egy kérés sejteti meg a titok értelmét:

Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.
Betlehem című versében Juhász Gyula már a Gyermek
üzenetét közvetíti az olvasónak:
Ó emberek, gondoljatok ma rá,
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz,
A kerek föld mindegyik gyermekéhez
Egy üzenettel jött: Szeressetek!

A jászolban fekvő gyermek képe gyengédségre, ajándékozó
szeretetre, áldozatkészségre sarkallja a megilletődött
szemlélőt:

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

(Ady Endre: Kis, karácsonyi ének)

…s letérdelve a kis Jézus előtt,
átnyújtom néki igaz ajándékul
ezt a kis, tépett bokrétás fenyőt.

(Dsida Jenő: Karácsonyi utazás)

Gyermekkorának bensőséges falusi ünnepét, az imádást,
hálát, szeretetet idézi meg a felnőttkor durva városi zajából
kiskorának tisztaságába, nyugalmába vágyódó

Ady Karácsony című verse:

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
(…)
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni
De jó volna megnyugodni.

A bensőséges családi ünnepet idézi Dutka Ákos negyven év
távolából, az ünnepet, otthonosságot fájdalmasan nélkülöző
felnőttkor világában:

A régi házban, hol apánk ilyenkor
aranyba mázolt almát és diót
mesélve karcsú, vidám angyalokról
kik zsákban hordanak ma minden földi jót.
Emlékszel anyánk boldog asztalára,
hol illatozva gőzölt a frissen sült kalács,
a gyertyafényből, fenyő illatából
szövődött a derűs ünnepi varázs?
Istenem, ha még egyszer lehetne
asztalodhoz ülni, édes jó anyám,
s a Te szívednek melegével égne
gyertyánk a karácsonyi fenyőfa gallyán,
ha még egyszer öledbe borulva
Betlehemre lesnék hittel, áradóan
a régi házban, a Te asztalodnál
Még egyszer még egyszer otthon,
Váradon.

A gyermeki hit utáni vágyát a Roratéban,  az élet sebei
gyógyulásának óhaját Karácsony felé című versében, a
békesség igényét Karácsonyi énekében fogalmazza meg Juhász
Gyula:

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!

(Rorate)

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

(Karácsony felé)

Békés, derűs karácsony éjjel:
A nagy sötét mikor száll széjjel
S mikor lesz béke és derű?

(Karácsonyi ének)

A kiábrándult ember panaszát és a gyógyulás utáni vágyát
mintha napjainkban írta volna Ady:

Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté…
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg…
Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!…
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!…

 

(Karácsony)

 

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .