Fotó: Bókay László
Görögország rendkívül nehéz helyzetbe került az elmúlt időszakban. Sikerült megoldást találni a problémáira?
– A görög válság kezelésére 2014 és 2015 között nagyon sok, korábban elképzelhetetlen intézkedést hoztak. Ráadásul ezek nem maradtak papíron. Az 1929–1933-as nagy válság mértékét meghaladó visszaesés miatt egy sor, a gazdaság alapszerkezetét érintő reformlépést kellett megtenni. Jobban a körmére néznek a bankoknak, ellenőrzik a közigazgatást és az állami pénzek elköltését is. Az Európai Bizottságból, a Nemzetközi Valutaalapból és az Európai Központi Bankból álló trojka 2015 őszére lényegében átvette az ország kormányzását. Egészen aprólékos előírásokkal biztosítják azt, hogy a korábbi visszaélésekre immár ne kerülhessen sor. A görög gazdaság, ha lassan is, de növekedésnek indult, és a rengeteg külföldi pénz, valamint az Európai Központi Bank segítsége lehetővé tette a csőd elkerülését. Lassú kilábalásra számítok, áttörésre semmiképpen, de mintha túl lennének a nehezén.
Az Európát elérő menekülthullámnak lehet-e az idei évben számottevő gazdasági kihatása?
– Makrogazdasági szinten nem. Az egyetlen év alatt csaknem egymillió menekültet befogadó Németország gazdasági növekedése nem lassult, kivitele sem gyengült, sőt, az államháztartás többlete is megmaradt. A másik nagy befogadó, Olaszország gyengeségei nem a menekültválsággal kapcsolatosak, régebbi keletűek, főképp az állam gyenge és korrupt mivoltához kötődnek.
Látni kell azt is, hogy a menekültek az első egy-három évben a szociális ellátórendszerbe kerülnek. Nem tudunk olyan esetről, hogy például valaki a be nem mutatott orvosi diplomája alapján gyógyíthatna, mondjuk, Svédországban. Vagyis a menekültek integrálása sokéves és költséges folyamat lesz. Ha sikerül, nyilván a befogadó országok is nyernek rajta. De a bevándorlás 2015. évi mértéke az Európai Unió lakosságszámát alig két ezrelékkel növelte meg, vagyis a gazdasági jelentősége is ekkora csupán.
A kínai gazdasági növekedés lelassulásának milyen globális következményei lehetnek?
– Kína a világ második legnagyobb gazdasága, első exporthatalma. Négytrillió dollárnyi valutatartaléka a legnagyobb a világon. E számok alapján sokan túlértékelték Kínát, ezért lett aránytalanul nagy több befektető piaci kitettsége. Ők vélhetőleg megszenvedik a kínai modellváltást, a tartósan lassabb ütemre való átállást. Ugyanakkor a világgazdaság alapvetően nem ezért, hanem az adóssághegyek miatt kialakult bizalmatlanság és az amerikai kamatemelés okán lassul. Kína ebben annyi szerepet játszik, hogy belső piaca messze nem tud annyi árut és szolgáltatást fölvenni, mint amennyit egy-két éve sokan terveztek.
Újra és újra hallani olyan híreket, hogy a 2008-as válság okai még mindig fennállnak. Előfordulhat esetleg a közeljövőben egy hasonló gazdasági krízis?
– A kérdés első részével egyetértek, a tőzsdén visszatértek a hamis üzleti praktikák, visszatért az egyoldalú növekményi érdekeltség, és senki sem kíván megtakarítani. Ugyanakkor a pénzügyi szabályokat szigorították, és a bankok tartalékképzésének is erősebbnek kell lennie. A pénzintézeteknél – legalábbis az Egyesült Államokban – a személyi felelősség elve érvényesül, és Európában is egyre inkább erre törekszenek. A következő válság két lehetséges kiváltó oka közül az egyik a régi tévedések megismétlése. (Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy kétszer lépjünk bele ugyanabba a folyóba.) Másfelől az államit is meghaladó magánadósságok kezelésére, valamint a közadósságok elfogadható szintre mérséklésére sok országban – például az Egyesült Államokban, Japánban és Franciaországban – kísérlet sem történt. Ez önbeteljesítő jóslattá válhat, tehát a kedvezőtlen várakozás nem alaptalan. Egészében véve azonban 2016-ra nem várnék nagy megrázkódtatást, mert az elmondottakat az alacsony olajár és a nagy pénzbőség egyelőre ellentételezi.
Úgy tűnik, hogy a magyar gazdaság növekedési pályán van. Tartós lehet ez? Mitől függ 2016-ban a magyar gazdaság teljesítőképessége?
– A magyar gazdaság növekedése valóban tartós, ugyanakkor üteme lassuló. Ennek világos jele az, hogy 2015-ben a beruházások negyedévről negyedévre csökkentek, az új lakások építése alig nyolcezer volt, míg némely korábbi évben a negyvenezret is elérte. A befektetői bizalom a nemzetközi és a kisvállalkozói körben egyaránt mérsékelt, és lanyha a bankok hitelezése is, amit az állam csak korlátozottan képes ellensúlyozni. Az állam továbbra is túlságosan messzire nyújtózkodik, túl sok feladatot vállal magára, keveset hagy a polgáraira. Így pedig az emberek zsebében sem tud annyit hagyni, amennyi egy lendületesebb növekedéshez kellene. Az állami szabályozás kiterjedt, gyorsan változik, nem átlátható és nem számítható ki előre. A bürokrácia csökkentése, az államreform egyelőre főképp a megnyilatkozások, a szándéknyilvánítások szintjén érzékelhető, a valóságot nemigen formálja. Az európai uniós pénzek 2014–2115-ben csúcsra jártak, a külső transzfer összege 2016—2117-ben a korábbinak a felére esik majd vissza. Ez bizony nem a gyorsuló növekedés pályája.
