Minden családban, mindennap meg kell teremteni az alkalmat a beszélgetésre. Lehet ez akár a közös vacsorához kapcsolódó „családi konferencia”, vagy a gyerekek esti lefekvési rítusához tartozó beszélgetés. Nem mindig könnyű meghallgatni a másikat. Ebben az alábbi dolgok segíthetnek:
Előfordul, hogy olyan szóbeli információkat kapunk, amelyeket már rögtön az elején nem értünk meg, vagy nem értünk velük egyet. Ilyenkor engedjük, hogy a másik végigmondhassa, amit akar! A túl gyors, hirtelen megjegyzések vagy tanácsok nem segítik a megértést, a meghallgatást.
A gyerekek akkor érzik azt, hogy komolyan veszik őket, ha a szüleik velük együtt keresik a problémáik megoldását. Annak érdekében, hogy ne alakulhassanak ki félreértések, érdemes kölcsönösen megbizonyosodni arról, vajon megértettük-e azt, ami elhangzott. Ebben segíthetnek a visszakérdezések: „Azt mondtad, hogy…?”, „Jól értettem, hogy…?”
Jó beszélgetés nem jöhet létre zavaró, figyelemelterelő körülmények között. Tehát tévét, számítógépet kikapcsolni, a telefon pedig csengjen csak nyugodtan!
Ha a gyerek túl körülményesen meséli el az élményeit, a szülő nyugodtan megállíthatja a szóáradatot. Segítheti összefoglalni mondanivalója lényegét.
A többnyire csendes gyereket célszerű bátorítani, segíteni, hogy megszólaljon, különösen akkor, ha a szokásosnál is hallgatagabb. Ehhez persze időre és türelemre van szükség.
