Fotó: Merényi Zita
Az ünnepre az egész ország területéről és számos határon túli településről érkeztek zarándokok, akik az eseményre magukkal vitték közösségük hordozható Mária-szobrát is. A szentmisét Dobszay Benedek OFM mutatta be.
A kétnapos búcsúünnep első esti szentmiséjét szeptember 24-én, szombaton Berhidai Piusz ferences magiszter tartotta, majd gyertyás körmenet következett. A gyöngyösi ferences templom egész éjjel nyitva állt, várta az imádkozó híveket, éjfélkor pedig az elhunytakért mutattak be szentmisét.
A vasárnapi program reggel hat órakor zsolozsmával kezdődött. A tízórás szentmise előtt a Mária-szobrokat hordozó, több mint ötven zarándokcsoport tagjai a templom melletti téren felállított oltár előtt vonultak fel, majd az oltár két oldalán a hívek éneke kíséretében elhelyezték a szobrokat.
A „Mária-hordozó” fiatalokat a gyöngyösi búcsú alkalmából először tizenegy évvel ezelőtt gyűjtötte egybe Kárpáti Kázmér ferences testvér. Azóta évente találkoznak. Minden alkalommal különleges látványt nyújt, amint fiatalok, gyerekek, felnőttek és idősek díszes népviseleteikben vonulnak fel, méltóságteljesen és látható büszkeséggel, vállukon a Mária-szobrokkal, így fejezve ki tiszteletüket a Fájdalmas Szűzanya iránt, akinek kegyszobra a gyöngyösi ferences templom oldalkápolnájában található. Az Aranypietának is nevezett kegyszobor 1680 körül készült. A Jézus oldalán és kezén látható sebhelyek mintha összeforrnának édesanyja, Mária testével, kifejezve Isten anyjának Fiával közösen vállalt szenvedését.
Az ünnepi szentmisét a mintegy hatezer zarándokkal zsúfolásig megtelt téren a szabadtéri oltárnál celebrálta Dobszay Benedek ferences tartományfőnök. Bevezető szavaiban arra hívta fel a figyelmet, hogy az Úr kitüntette Szűz Máriát a szenvedéssel, azzal, hogy ott állhatott a kereszt alatt.
A tartományfőnök arra buzdította a híveket, gondolják át, mit jelent ez, és kérjék az Úrtól, hogy képesek legyenek megnyugvással fogadni a szenvedést, amely az Úr kegyelmének lehetőségeként értelmet nyer.
A tartományfőnök homíliájában arról beszélt, hogy az öröm és a szenvedés együtt van jelen a hívő ember életében. Hangsúlyozta, az egyház az öröm egyháza, a jó hír pedig örömhír. Ezért jó lenne, ha az egyház megmutatná, hogy az öröm közössége, ha mások számára is láthatóvá válna, hogy Istennel lenni öröm.
Ugyanakkor a kísértéssel is számolni kell: számos egyházi közösség indul az öröm jegyében, ám amikor nehézségekkel találkozik, nem tud mit tenni. Az életnek része a kereszt, a szenvedés, a fájdalom is. Krisztus követői azonban megtapasztalják, hogy nem a szenvedésé az utolsó szó, hanem a feltámadásé – folytatta a szónok.
Tekintsünk a keresztre! – buzdította hallgatóságát Dobszay Benedek, és a hívek elé idézte Jézus kereszthalálának jelenetét. Szavai nyomán megelevenedtek Mária érzései, és átélhetővé vált annak az édesanyának a fájdalma, aki elveszíti igaz és szent, ám a többség által csalónak hitt gyermekét. Szívbe markoló érzés lehetett számára, hogy sokan bűnösnek, gonosznak tartották a fiát, aki nem ismerte a bűnt – mondta a ferences tartományfőnök. Dobszay Benedek személyes élményei alapján arról is beszélt, hogy amikor rabokat látogat a börtönben, gyakran találkozik az elítéltek hozzátartozóival, akik méregetik egymást, szóba elegyednek egymással. Viselkedésükön látszik, ott bujkál bennük a szégyen is, de legyőzik azt, és bármi is történt, meglátogatják szeretteiket a börtönben.
Mária életében régi prófécia teljesül be a kereszt alatt: a szívét tőr járja át. De beteljesedik-e vajon a remény is? – tette fel a kérdést Benedek testvér, majd tovább gondolkodott a Szűzanya érzéseiről: szívét betölti a magány érzése, hiszen a tanítványok szétszéledtek, csupán néhány ember maradt körülötte. Mária jelen van a szenvedés idején. Nem tudja megszabadítani fiát a haláltól, de jelenlétének értelme van. Ebben mi is kapcsolódhatunk hozzá: szűkebb és tágabb környezetünkben jelen lehetünk a szenvedés, a megaláztatás pillanataiban, akkor is, ha tehetetlenek vagyunk. Értéke és értelme van annak, ha együttérzésünkkel támogatjuk a másikat, ha segítjük, hogy elviselje a szenvedést. A jelenlét életet ad, és erőt a továbbinduláshoz – hangsúlyozta a ferences tartományfőnök.
Dobszay Benedek emlékeztetett arra is, hogy rendtársai ott vannak a Szentföldön és a Közel-Keleten is, ahol napjainkban sok a szenvedés. Nem tudják megoldani korunk drámai helyzeteit, de jelen vannak a szenvedők mellett, legyenek azok keresztények vagy más vallásúak – fogalmazott. A szentmise szónoka ezt követően hétköznapi életünk konfliktushelyzeteiről beszélt, és arra buzdított, ne meneküljünk el akkor sem, ha megoldhatatlannak látszik egy-egy nézeteltérés vagy nehézség. Ne hagyjuk magára a másikat. Gondoljunk arra, hogy Mária elviselhetetlen fájdalmában és tehetetlenségében is mindvégig ott állt a kereszt alatt, jelen maradt szent fia számára.
A szentlecke – Pál apostolnak a zsidókhoz írt leveléből vett részlet – úgy beszélt Jézusról, mint aki a szenvedésből engedelmességet tanult. Tekintsünk a kereszten szenvedő Jézusra: az életét adja értünk. Egész élete maga volt az engedelmesség, mégis fejlődnie kellett e téren, meg kellett tanulnia, hogy a halált is engedelmesen fogadja el, mint a megváltás útját – folytatta homíliáját a gyöngyösi búcsún a ferences tartományfőnök.
Végül hangsúlyozta, Mária fájdalmában és Jézus szenvedésében is ott van valami az örömhírből: már meg vagyunk váltva, minden szenvedés és fájdalom értelmet nyert. Nem vagyunk egyedül. Velünk az Úr, aki megtapasztalta a szenvedést, és édesanyja, aki átélte ezt a fájdalmat, mégis reménnyel és hittel telve volt jelen fia keresztje alatt –zárta beszédét Dobszay Benedek.
A szentmisét követően a hívek körmenetben vonultak fel a Mária-szobrokat hordozva, majd közösen elénekelték a gyöngyösi Úrangyala imádságot. A kétnapos búcsúünnepet vasárnap este a lorettói litánia és szentmise zárta.
