Fotó: Bakos Anett
A szentmisén Németh Antal kópházi plébános és Mogyorósi Márk püspöki titkár koncelebrált. A főpásztor gradistyei horvát nyelven köszöntötte a jelenlévőket, kérve Istent, hogy a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására áldja meg a közösséget, „amelyben horvátok és magyarok együtt élnek, és dicsőítik Istent, a jóság és a béke forrását”.
Veres András szentbeszédében Sarlós Boldogasszony ünnepe alkalmából Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatását helyezte a figyelem középpontjába. A megyéspüspök hangsúlyozta, Máriát az angyal szavai indították útra. Nem kételkedett Isten üzeneteiben, mi se tegyük! – kérte a püspöki kar elnöke. Szűz Mária nagysága nem pusztán anyaságában rejlik, hanem hitében is, éppen ezért vált minden hívő ember példaképévé. Veres András Szent Ágostont idézve rámutatott arra, hogy Mária előbb hordozta a Megváltót a szívében, mint a testében.
Mária elsőként Erzsébetet köszöntötte, akinek szíve alatt ekkor megmozdult a magzat. A válasz tehát a gyermektől, Jánostól érkezett, aki felismerte a Messiás közelségét. János üdvtörténeti szerepe ennek a találkozásnak a pillanatában kezdődik el: arra kapott meghívást, hogy készítse elő Jézus útját. Máriát minden asszonynál áldottabbá teszi a gyermek, akit hordoz. Erzsébet köszöntő szavaira Mária Istent dicsőítő énekkel felel, az Urat magasztalja mindazért, ami vele történt. Isten szeretetének felismerése a saját életünkben bennünket is arra sarkall, hogy viszonozzuk a mennyei Atya szeretetét.
Mária látogatásának célja kettős: egyrészt osztozni akar Erzsébet várandósságának örömében, másrészt ő is szeretné megosztani vele anyaságának örömét. A főpásztor Mária és Erzsébet találkozásának történetével kapcsolatban felhívta a figyelmet a család- és gyermekbarát szemléletmód fontosságára. Veres András a családi, rokoni és baráti kapcsolatok ápolását létszükségletnek nevezte, és rávilágított a vasárnapok és az ünnepnapok megtartásának elengedhetetlenségére, a hívő ember küldetésére. Akiben a hit által megfogant a krisztusi élet, annak kötelessége, hogy Krisztust, miként Mária, elvigye a felebarátaihoz – zárta elmélkedését a győri megyéspüspök.
A szentmisén a zenei szolgálatot a Golubice női énekkar és a kópházi tamburazenekar végezte, Völgyi Géza vezetésével.
Nádasdy Ferenc országbíró (1623–1671) gyermeke sokat betegeskedett, és gyakran az imában lelte örömét. A kis Eleonóra különösen szerette a kópházi erdő kápolnáját, benne a Fekete Mária szobrával, amelyet az édesapja a közeli Lorettomból (az akkori Magyarország híres kegyhelyéről) vitt oda. Eleonóra fogadalmat tett: ha felgyógyul, kolostorba vonul. Szülei azonban a gyógyulás után férjhez adták. A menyasszony az esküvő után – miközben a násznép már a lakodalomban mulatott – egy ablakmélyedésbe húzódva imádkozott, majd a hirtelen támadt viharban villám csapott le rá, és azonnal meghalt. A megrendült apa lánya sírja fölé – az erdei fakápolna helyére – 1670-ben kőkápolnát emeltetett. Az épületet gróf Széchényi Antal megbízásából a XVIII. század közepén a zarándokok fogadására alkalmas méretűvé bővítették.
A kegytemplom főoltárán a Fekete Mária megkoronázott öltöztethető szobra látható. Mellette a szülők (Anna és Joachim), valamint Péter és János apostolok szobrai állnak. A főoltár felső szoborcsoportja a templom titulusára utal: Mária látogatása Erzsébetnél. Az orgona a sopronbánfalvi pálos, a későbbi kármelita kolostorból származik. A háromkirályokat megjelenítő XVIII. századi fogadalmi kép, amely a búcsújáró hely egykori kultuszát idézi, az utazók és a zarándokok mennyei pártfogóit a kegyszoborral és a gyógyulásért könyörgő Nádasdy családdal együtt ábrázolja.
