Az egyik a biblikus mozgalom volt. A katolikusok is elkezdték buzgóbban olvasni a Szentírást. A Bibliában néhány fontos helyen szerepel Mária, de a nagy egészhez viszonyítva mégis igen kevés alkalommal találkozunk vele a szövegben. Ha tehát az ember lelki életét főként a Biblia irányítja, akkor Máriáról kevesebbet hall. A másik fékező tényező a liturgikus mozgalom volt. Ha nem a rózsafüzér vagy a loretói litánia imaéletünk központja, hanem maga a liturgia, akkor nyilvánvalóan ritkábban esik szó Máriáról. A harmadik pedig az ökumenikus mozgalom, amely a szétszakadozott kereszténység egységét szeretné előmozdítani. Protestáns részről számos kritika éri a túlzott Mária-tiszteletet, ezért a katolikusoknak ügyelniük kell arra, hogy pontosan fogalmazzák meg Mária helyét az üdvtörténetben.
A zsinat állásfoglalása szerint Mária egyedülálló üdvtörténeti szerepe Jézus fogantatásával kezdődik. Az angyali üdvözletre válaszolva Mária engedelmes hittel vállalja, hogy a megtestesülő Istenfiának anyja lesz. A gyermek Jézus mellett aztán mindig ott látjuk szerető édesanyját. Jézus evangéliumhirdető nyilvános működése alatt már ritkábban jelenik meg Mária, de János evangéliuma szerint két nagyon fontos pillanatban jelen van. A kánai menyegzőn Jézus az ő kérésére teszi az első csodáját, amely által „kinyilvánítja dicsőségét, és tanítványai hisznek benne”. Itt Mária közbenjáró szerepe mutatkozik meg. Később Mária ott áll Jézus keresztjének tövében, s látja fiának szenvedését és halálát. A keresztre feszített Jézus a szeretett tanítványra utalva azt mondja neki: „Asszony, íme, a te fiad!” A tanítványnak pedig, Máriára utalva, azt mondja: „Íme, a te anyád!” E szavaknak többletjelentésük is van: a szeretett tanítvány ugyanis minden igazi tanítvány jelképe, így tehát azt mondhatjuk, hogy Jézus e szavaival a mi anyánkul is rendelte Máriát.
A zsinat arról is szól, hogy Mária nagy igenjét, szeretetét a kereszt tövében sem vonta vissza, hanem hívő anyai lélekkel csatlakozott Fia áldozatához. Földi életének végeztével pedig Isten testestül-lelkestül fölvitte őt a mennybe, ahol anyai közbenjáró imáját most is folytatja.
Amikor Máriát közvetítőnek nevezzük, semmit sem veszünk el a Biblia azon állításának igazságából, hogy „egy a közvetítő Isten és az ember között, az ember Krisztus Jézus” (1Tim 2,5). Mária „minden hatása az üdvösség rendjében Krisztus túláradó érdemeiből fakad” (LG 60). A zsinat ezt a részesedés fogalommal világítja meg: miként Krisztus papságában más-más módon részesednek a felszentelt papok és a hívők, és miként Istennek egyetlen jóságában különböző módon részesülnek a teremtmények, úgy az egyetlen Megváltó egyedülálló közvetítése is életre hívja a teremtményekben az egy forrásból merítő sokféle részesedő tevékenységet.
A zsinat az egyház misztériumában helyezi el Máriát. Az egyház hittel és szeretettel fogadja be mindazt, amit az Istentől kap. Mária tette ezt a legnagyszerűbb módon. Hitt és bízott az Atyaisten jóságában, ezért ő a hívő és szerető egyház gyönyörű ősmintája, példa mindenki számára. Tudjunk úgy hinni, úgy bízni, mint ő, úgy szeretni Jézust és az embereket, ahogyan ő! Nagyon helyes, hogy a zsinat az egyházról szóló dokumentum zárófejezetében megemlékezett Máriáról. Ő az Isten ingyenes kegyelmének mesterműve.
Amikor Krisztus közbenjárását kérjük az Atyánál, vagy amikor Mária közbenjárását kérjük Krisztusnál, arra kell csak vigyáznunk, hogy ne gondoljuk: Krisztus irgalmasabb, mint az Atyaisten, Mária irgalmasabb, mint Krisztus. Minden jóság és irgalom végtelen forrása az Atyaisten. A Fiúisten ennek a jóságnak végtelen képmása, Mária pedig, mint csodálatos teremtmény, Istennek ezt az irgalmát tükrözi. Ugyanakkor igaz, hogy nekünk, embereknek, az irgalmasságról gondolkodva könnyebb megértenünk egy édesanya irgalmát, mint bárki másét. Jó, hogy a mennyben van egy édesanyánk, különösen akkor, amikor földi édesanyánk már nem él. Én tizenöt éves voltam, amikor meghalt az édesanyám. Olyankor nagy űr keletkezik az ember lelkében. Ott van azonban Isten, és ott van mennyei édesanyánk, akik szeretnek bennünket.
Lejegyezte: Szijjártó Zsófia
