A szent életéhez sokkal jobban kapcsolódnak a zsolozsma saját tételei: a himnuszok és az antifónák. A jelenlegi magyar zsolozsmában négy himnusz és tizenkét antifóna található a szentről. Az antifónák közül (két Magnificat, egy Benedictus, három-három a laudesben, a matutinumban és a vesperásban) a nagyok (Magnificat és Benedictus) kérik Adalbert közbenjárását, dicsérik őt. A zsoltárokhoz kapcsolódó kilenc antifóna azonban önmagában is végigveszi a szent életét. Mondatai nem annyira a zsoltárra vagy a napszakra vonatkoznak, hanem a nap folyamán végigvezetnek a szent életén. A himnuszok közül a legrövidebb az első esti dicséreté, amelyben a jó halálhoz hívja segítségül a vértanú a szentmise bemutatása közben meggyilkolt püspököt. Az olvasmányos imaóra nyolc versszakos himnusza teljes életrajzot ad a mártírról, a reggeli dicséret himnusza eredetileg szekvencia volt, és a szent alakját állítja elénk. Ehhez hasonló a második esti dicséret himnusza is. A magyar szentek ünnepein érdemes zsolozsmaszövegeiket is tanulmányozni, hogy teljes képet kaphassunk arról, hogy a haláluk utáni század hogyan látta őket, miért dicsérte vagy kérte közbenjárásukat.
Magnificat-antifóna:
Ó, paradicsom
hervadhatatlan rózsája,
Szent Adalbert,
dicsőséges vértanú,
aki győzelmesen,
véredet ontva
kiérdemelted
a vértanúság koronáját,
közbenjárásoddal
segíts minket,
akik alázattal ünnepedet
üljük, hogy minden
javak kútfője,
Isten saját boldog
életének részeseivé
tegyen minket, alleluja.
