A miénkben csak azért nincs, mert a forgalmazó érthetetlen módon októberre tolta a hazai premiert, de ha már így alakult, a családi (Holtodiglan, Turist) és társadalmi (Viktória) tragédiák által övezett őszben érdemes meglesnünk ezt a habkönnyű, émelyítő mellékízek nélküli komédiát. Carl Casper (Jon Favreau bumfordi, nagyszívű mackó, egyben biztos kezű rendező) alaposan felháborodik, mikor legújabb menüjét egy ételkritikus a földbe döngöli.
Jelenetet rendez éttermében, s az erről készült okostelefon-videó szélsebesen bejárja az internetet. Carl állásának és fia bizalmának lőttek, ám őt nem olyan fából faragták, hogy feladja: lacikonyhát szerez, és nyakába veszi Amerikát, hogy újrakezdje az alapoktól. Az utazás során helyrehozza kapcsolatát fiával, kiismeri a twitterezés csínját-bínját, és hihetetlen mennyiségű tacót ad el. Mi pedig az ínycsiklandóan fényképezett ételek, a vérpezsdítő zenék, a laza és pörgős dialógusok és a szórakoztató mellékszereplők (feltűnik Dustin Hoffman, Scarlett Johansson, Robert Downey Jr. és Oliver Platt is) nyomán hamisítatlan örömfilmet élvezhetünk, különösebb drámai élek nélkül.
Favreau hősei amúgy is könnyen szerethető, nagydumás figurák, akik minden esendőségük ellenére mégiscsak maguk oldják meg az elébük került problémákat. Rendezőnk legújabb filmjében prédikálhatna a globalizált gyorskaja uralmát felforgató helyi ízek vagy a mindenható szórakoztatóipar hatalmát megdöntő közösségi média diadaláról, de még ezt sem teszi: inkább főz egy jóízű vacsorát a lacikonyhából.
