„De – folytatta sugárzó arccal – ezt a gyermeket én kimondhatatlanul szerettem a fogantatása pillanatától. Jaj annak, aki bántani merné! Ha nehéz is így egyedül fölnevelni, mégis boldog vagyok, hogy az édesanyja lehetek.” Marina torka elszorult, ahogyan Olgát hallgatta, és a derűvel teli kisgyermeket nézte. Arra a gyermekre gondolt, akit ő is a szíve alatt hordott, de a karrier, a kényelmes élet miatt nemet mondott rá, elpusztította őt.
Krisztus fénye a szeretet fénye. Az életre igent mondó ember arcának ragyogása. Milyen nagy szükség lenne erre a ragyogásra sokszor rideg, számító világunkban!
Egy svájci kutatócsoport kimutatta, hogy a világgazdaság folyamatainak körülbelül a felét jelenleg száznegyvenhét hatalmas nemzetközi nagyvállalat tartja a kezében. A gazdasági válságok legfőbb és végső oka az, hogy a tőke – és ilyen módon a haszon is – félelmetes mértékben koncentrálódott, kevesek kezében összpontosul. Ahogyan az egyház társadalmi tanítása gyakran kifejti, szükség lenne egy olyan nemzetközi tekintélyre, amely ezt a pénzügyi túlhatalmat szabályozza, irányítja, megadóztatja. VI. Pál pápa úgy fogalmazott, hogy szükséges lehet akár a kisajátítás, vagy a jövedelmek külföldi befektetésének korlátozása is (Populorum progressio, 24–26.). Később arról beszélt, hogy elengedhetetlenül fontos volna a multinacionális vállalatok országok feletti hatalmának korlátozása (Octogesima adveniens, 44.). Magyarországon például miközben a reálbérek a rendszerváltozás óta alig emelkedtek, a nemzetközi nagyvállalatok tiszta haszna évente huszonhárom százalékkal nő. Ez a növekedés azonban nem jelenik meg a keresetekben. A nemzetközi nagyvállalatok évente körülbelül húszmilliárd dollár értékű hasznot visznek ki az országból. Természetesen annak a nemzetközi tekintélynek, amely ezen változtatni tudna, másfélének kell lennie, mint az ENSZ-nek, ahol apró katonai hatalmaknak vétójoguk van, míg például a kontinensnyi Indiának nincsen (vö. GS 65).
Krisztus fénye az igazság fénye is. Milyen nagy szüksége van erre az igazságtalanság, a javak egyenlőtlen elosztása alatt görnyedő világunknak, különösen a szegényeknek!
Epifániát (Krisztus fényének felragyogását) ünnepelni azt is jelenti, hogy az életembe beengedem az igazság és a szeretet fényét, és próbálom ezt a fényt a világ sötétjében is meggyújtani.
