A nemzetközi seregszemle egyszerre művészeti esemény, PR-rendezvény, médiatalálkozó, pénzforgalmi piac és még sok más. A Velencei, a Berlini vagy épp a Cannes-i Filmfesztivál az európai kultúra nagy vásáraiként funkcionálnak; ide futnak be azok a nemzeti és nemzetközi filmes irányzatok, csoportok, amelyek, akik az elmúlt évben alkotásaikkal a film, a művészet, kultúránk építésében valami fontosat tettek le az asztalra.
A fesztivál „műfajilag” más, mint a szemle. A filmszemléken többnyire a filmeké a főszerep, a fesztiválokon a filmeken kívül meg-megszólalnak a politika, a gazdaság, a társadalom képviselői is, mindezt ennek megfelelő közvetítettséggel, kellő felhajtással. Ahogy minden kulturális piacon, itt is megtalálható az emberek számára fontos összes „kicit-kacat”, úgymint szerelem, háború, házasság, bűn, érvényesülés, egyebek.
Ha csak a filmek „hangját” próbáljuk mindebből kihallani, nincs más lehetőségünk, mint megnézni a filmeket, figyelmen kívül hagyva a piac nyüzsgölődését, a piros szőnyeges sztárvalóság tolakodó jelenlétét. A nemzetközi fesztiválok és minden más kulturális esemény legfontosabb kérdése ugyanis az, hogy a filmek mögött álló szellemi, politikai, gazdasági, társadalmi erők milyen erővel és hatással tudják saját szellemi szempontjaikat, elvárásaikat, elköteleződéseiket filmekben megfogalmazni.
A Szent Ágoston óta minden keresztény számára világos „kozmikus” harc az ilyen helyeken, helyzetekben is zajlik, folytatódik. Drukkolunk tehát az olyan filmek sikeréért, amelyek szellemi döntéseinknek, elköteleződéseinknek is segítségére vannak abban a világra szóló küzdelemben, amely a lelkekért, a lelkek szolgálatáért, irányításáért, befolyásolásáért, kárhozatba taszításáért, megmentéséért folyik. Csak látszólag túl gyors a Cannes-i Filmfesztivál és a lelkekért zajló harc párhuzamba állítása, hiszen ha arra gondolunk, minden itt bemutatott film világszerte milliók számára lesz szellemi táplálékká, nem mindegy, hogy a kulturális, szellemi, művészeti világ elitje, törvénytudói, farizeusai milyen filmeket készítenek, mutatnak be, illetve hogy mely filmeknek adják majd oda ünnepélyesen a május 24-én kiosztandó fesztiváldíjakat.
Reméljük, az idei filmek közül jó párat valódi örömmel és igenléssel tudunk majd lelki, szellemi otthonainkba fogadni. Örvendetes, hogy A repülés története című, Kenyeres Bálint rendezésében készült, 1905-ben játszódó, tizenöt perces kosztümös alkotás a fesztivál egyik kísérő programjában, a Rendezők Két Hete (Quinzaine des Réalisateurs) válogatásában tűnik fel Cannes-ban. A húsz versenynagyjátékfilm közül valódi kíváncsisággal várjuk többek között Alain Resnais, Lars von Trier, Pedro Almodóvar, Elia Suleiman vagy épp Ken Loach filmjét. Fontos, hogy ők 2009-ben hol is tartanak az előbb említett közös, kozmikus küszködésünkben. Minderről bővebben és első kézből a www.festival-cannes.com médiakapun keresztül értesülhetünk.
