Annak a válogatásnak, amelyet évtizedek bő terméséből rostált kötetté a Kaposváron élő Kelemen Lajos Radnóti-díjas író, szerkesztő. Mélység és magasság, elkeseredés és remény, lemondás és újrakezdés, szenvedély és szeretetté nemesült szerelem, a szív belső hangja, a kor és a kór jajszava, s a „nagypolitika” hullámverése egyaránt megjelenik Heintz János verseiben – mintegy életprogramot adva kétkedőnek és keresőnek. Mert e kötet a hit titkáról (is) szól, ami – tudjuk jól -, hallomásból ered. A teológiát végzett, s politikai nézeteiért 1951-56 között börtönbe zárt szerző e lapokon kiáltja világgá vargabetűktől sem mentes életét. S teszi ezt méltósággal, alázattal, de kimondva az igazat, mert Balás Béla kaposvári püspökkel vallja: a keresztény értelmiségiek kényelmes magánya, visszavonulása, langyos közéleti szerepvállalása nem más, mint néma árulás.
Ehhez ő nem asszisztál; a fokozódó sötétségben inkább a szó erejével gyújt újra és újra apró mécseket. Mintha tükörből néznénk e vers-gyertyavilágot, amely megsokszorozza a fényt, s vele együtt a szeretetet. De Heintz János – akinek könyvét a közelmúltban emelkedett hangulatú író-olvasó találkozón mutatták be a kaposvári Megyei és Városi Könyvtárban Hunyadkürti György, a Csiky Gergely Színház Jászai-díjas művészének közreműködésével -, nemcsak költeményeivel evangelizál, hanem egyházi szolgálatával is. A hetvenen felüli, első kötetes költő akolitusként is fel-feltűnik a kaposvári Szent Imre-templomban. Tizenöt éve él a somogyi megyeszékhelyen, ám gyakori vendég a Bakonyban. Bakonybél megszentelt földje, az ottani szerzetesek lélek-csendje, a természet- és ezzel együtt az istenközeliség jelenti a legnagyobb békét szívének, és ezt a harmóniát nagy családja is élvezheti. Hiszem, hogy a Szentlélek még sokáig vezeti a kaposvári szerző kezét, s az Igéid együtt című kötetét mielőbb újabb követi, hiszen – ahogy Háladal Isten hűségéért című versében olvashatjuk -, „Szívemben testté lett a zsoltár / Igéid együtt születnek velem, / Erőssé lettem, társként vezet a Lélek, / „dalaid” Vele énekelem.”
(Heintz János: Igéid együtt – magánkiadás)
