Persze ha túljutott is életének ezen a szakaszán, jó, ha időről időre meríteni tud olyan szellemi elődöktől vagy kortársaktól, akik számára lényeges értékeket testesítenek meg. Hiszen mégoly egyéni történetünk sem a „levegőben lóg”, kisebb-nagyobb (tér- és időbeli) közösségek tagjai, folytatói vagyunk. Válaszutak, nehezen válaszolható kérdések idején pedig sokat segíthet, megerősíthet a „nagy barátokra” vetett pillantás. Nem erősködni kell, hogy hasonlóvá váljunk hozzájuk, hanem a ránk szabott utat keresve és járva társként gondolhatunk rájuk.
A papság éve kapcsán is természetes, ha olyanok arcát keressük, akik hitelesen élték meg Krisztustól elfogadott hivatásukat: köztük sokak számára jelentős alakja az egyháztörténetnek Vianney Szent János. A vele szellemi közösségbe vonó tizenöt napos együtt imádkozásra hív az a kis kötet, amely különböző témák (például Isten szeretete, a kereszt, az Eucharisztia, az ima, a megbocsátás, a Mária-tisztelet, a keresztény család vagy a papság) kapcsán avat be az arsi plébános lelkiségébe. Mivel egyenesen Krisztushoz kísér közelebb, nemcsak papoknak, hanem világi híveknek is érdemes Vianney Szent Jánossal tölteni az elmélyülés csendjének néhány óráját, amely e kis könyv célja.
(Pierre Blanc: Imádság 15 napon át az arsi plébánossal. Budapest, 2009, Új Ember)
