A feladat csaknem áttekinthetetlenül összetett, sűrű szövedékre irányul, hosszú évekig kitartó tevékenységre van/lesz szükség, hogy a felfejtett egyes szálak mentén viszonylag teljes kép rajzolódhasson ki közelmúltunkról. Egy-egy konkrét téma kapcsán is rendkívüli mértékben elágaznak a kutatás hajszálerei, de ezt a munkát nem lehet megtakarítani. Illetve lehet, de nem érdemes, hiszen egy közösség – akár az ország, akár az egyház/ak – lelki-szellemi egészsége, a mai nap döntéseitől nem kissé függő jövő élhetőbb volta is fordul ezen. Az önmagunkkal s múltunkkal való szembenézés, a megértés, a szóvá tétel, a vallomás és a megbocsátás bátorságán, elszántságán. A gyógyító megismerés „alapanyaga” olykor szinte kínálja magát. Elegendő egy-egy kerek évforduló, hogy „képbe hozzon” egy korszakot, egy jelentőségteljes eseménysort, amely a mélyben hatva hosszan meghatározta az egyházak, s rajtuk keresztül az egész magyarság sorsát. Ilyen – mára sem erőtlen múlttá olvadt – történelmi jéghegy csúcsa volt az 1948-as esztendő, a leszerepelt elvtársi szóhasználatban „a fordulat éve”, amely a katolikus, református és evangélikus közösségekre különösen súlyos csapást mért: ugyanis hosszú előkészítő mesterkedések után a hatalom képviselői június 16-án fogadtatták el a parlamentben azt a törvénycikket, amely az iskolák államosítását rendelte el.
E gyászos eseményhez vezető (nemegyszer rejtett) utakról, a háttérben zajló tárgyalásokról, korábban ismeretlen szándékokról és erővonalakról, a kommunista párt üzelmeiről és az egyházak megtörését célzó terveiről, a védekező ellenlépésekről, az oktató- nevelő intézmények elvételével kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdésekről szóltak a LÖKA ez év szeptemberében megrendezett konferenciájának előadásai, amelyek – két tanulmánnyal kiegészítve – most kötetben is megjelentek az Új Ember Kiadó gondozásában. A bonyolult folyamatok ma már egyre láthatóbbá váló erezetét az ország különböző levéltáraiban és a szakirodalomban csendesen nyugvó, vallani kész dokumentumok feldolgozása nyomán rajzolják meg a LÖKA 2008-as évkönyvének szerzői. A tényekre összpontosítva igyekeznek megvilágítani a legtöbbünk számára legalábbis félhomályos történések rétegeit, hogy ezáltal is segítsék reálisabb közösségi énképünk megszületését. Mert csak akkor tudunk közelíteni a célhoz – esetünkben: méltóbbá válni az evangéliumhoz -, ha egyre igazabbul tudjuk, milyenek is vagyunk valójában.
(Az egyházi iskolák államosítása Magyarországon, 1948 – A Lénárd Ödön Közhasznú Alapítvány évkönyve, 2008. Új Ember Kiadó, 2008)
