A rímekkel hömpölyögtetett „metafizikai poémának” pont a lényege vész el – hozta fel legfőbb érvül. A Pan Tadeuszt 1999. október 22-én mutatták be Lengyelország több mozijában. A siker magát a rendezőt is meglepte. Az év végéig ötmillió nézőt vonzott, s ez a szám a következő években csaknem megduplázódott.
Jankovics Marcell e film bemutatását követően járt Krakkóban. A város 2000-ben Európa kulturális fővárosa volt, s a magyar főkonzulátus tevékenysége révén teret adott magyar rendezvényeknek is. A Pan Tadeusz kapcsán beszéltünk Az ember tragédiája addig elkészült részeiről, a befejezés esélyéről s a majdani lengyelországi bemutatás lehetőségéről. A mű lengyel színpadra állítását valamikor az 1980-as évek derekán tervbe vette a gdañski teátrum. A drámát egy, a II. világháború alatt Magyarországra menekült író, Lew Kaltenberg fordította lengyelre. Nehézkes, élettelen volt a szövege. Talán ezért került le a műsortervről.
Jankovics Marcellnak elmondtam, hogy filmje elkészülésében bízva vettem rá a magyarul is tudó kiváló lengyel költőt, Bohdan Zadurát a Madách-mű lefordítására. Búcsúzáskor megkaptam tőle a Párizsi szín kazettáját. Elismerésül azért, hogy művészi-szellemi vállalkozását a forgatókönyv megírásától az addig eltelt tizenhét éven át nemzeti ügyet megillető figyelemmel kísértem? Talán azért, mert e szín verssorait képes voltam fejből mondani? Tudtam: amibe Marcell belevágott, annak elvégzéséhez kivételes művészi tehetségén kívül elszántság, kitartás, s ami a legfontosabb, a reménytelenség fogalmának kiiktatása szükséges. És egy társ, aki mellette áll – mint az utolsó színben Ádám mellett Éva. És persze Madách Imre. Igaz, a dráma álomidő-logikája szerint azt is mondhatnánk: Madách volt az, aki Az ember tragédiája ügyének tudatosan megnyerte Jankovics Marcellt.
Krakkóban nem gondoltam volna, hogy még tíz évet kell várni Az ember tragédiája animációs filmváltozatának elkészüléséig. Akkor sem, ha tudtam: nagy úr a szükség, a pénzhiány… (Persze, arra sem gondoltam, hogy kilenc évvel később, 2009. augusztus 31-én, a II. világháború kirobbanása hetvenedik évfordulójának előestéjén a krakkói magyar főkonzulátust bezárják. Pénzhiány okán… Hitler és Sztálin együttes követelésének 1939 őszén – nehezebb anyagi és politikai helyzetben – hetekig ellenállt a magyar kormányzat, így akkor csak az év vége felé szüntette be tevékenységét a krakkói magyar konzulátus.)
Amikor 2011 decemberének közepén feleségemmel meg akartuk nézni Jankovics Marcellnek az Uránia Filmszínházban bemutatott filmjét, nem kaptunk rá jegyet, mivel azt az egyik kisteremben vetítették. Elégtétellel töltött el, hogy a bennünket megelőző gyermekeinknek és barátaiknak tetszett „a nagy mű”. Vagyis talán felesleges volt aggodalmunk, hogy az idő múlására érzékeny film, így az animációs film is – részben a bő, majd negyed századig tartó alkotási folyamat miatt – stílusát tekintve szembeszökően töredezett lesz. Az ellenkezője történt: a más-más esztétikai, filozófiai alapozást követelő színek egységes (mozgó)képzőművészeti alkotássá, folyammá nemesedtek. Ezt jól dokumentálja a Jankovics Marcell animációs filmváltozatának képeivel illusztrált Madách-kötet, amelyet az Akadémiai Kiadó jelentetett meg 2011-ben.
Tudjuk, a Pan Tadeusz már 1999 tavaszán forgalmazható lett volna. A tömegtájékoztatási eszközök bevonásával fél éven át készítették elő bemutatását. Sikeréhez az is hozzájárult, hogy a lengyel film a rendszerváltozás első évtizedében is megőrizte korábban kivívott hazai és nemzetközi rangját, népszerűségét. Ha Jankovics Marcell filmje tizedannyi értelmiségi odafigyelést kapott volna, mint Wajda Pan Tadeusza, már túl lehetne a száz- vagy kétszázezredik nézőn. Madách drámája nyomatékosan szerepel a magyar tananyagban, ha nem is akkora súllyal, mint a Pan Tadeusz a lengyelben. Jankovics Marcell nemcsak magával ragadóan illusztrálja a Tragédia színeit, hanem a legtermészetesebb módon korszerűvé is teszi a költő nyelvét, foghatóvá eszméit. Vagyis korunk köznapi (lét)kérdéseit. Nemcsak a diákok számára…
