„Ki kell próbálni!”

Annyira a helyemen éreztem ott magamat, hogy egyáltalán nem kínzott a honvágy, és a végén nagyon nehéz volt eljönnöm. Fantasztikus érzés volt a gyerekek szeretete, ragaszkodása. Ez az időszak önmagam jobb megismeréséhez segített hozzá, és nyugodtabbá, türelmesebbé, elfogadóbbá tett. Ráébresztett, hogy az én világom nem „a” világ, hogy az én gondolkodásmódomtól egészen eltérőek is léteznek. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy az enyém a jobb, és ráadásul én ott vendég voltam, így természetesnek éreztem az alkalmazkodást. Megesett, hogy építőanyag-vásárlás céljából a százötven kilométerre levő Mombasába kellett mennem busszal, ami Európában kétórás út lenne. Ott egész napos utazást jelentett; az egyik buszmegállóban például négy óra hosszat vártam. Kenyában másképpen kezelik az időt.


Tapasztalatai szerint általában milyen indíttatásból önkénteskednek az emberek?

– A tizennyolc év alattiakat szerintem leginkább az vonzza, hogy egy csoport tagjaiként dolgozhatnak. A tizennyolc és huszonöt év közöttiek a bulit keresik, a huszonöt év felettiek pedig már tudják, mire vállalkoznak, és gyakran a „változtatok az életemen” jelszóval vállalnak feladatokat mások érdekében.

Miért tartja támogatandónak a 72 órát?

– Nagyon hasznos ez a rendezvény, mert rövid, ezért mindenki úgy próbálhatja ki magát általa, hogy nem vállal túl nagy kockázatot. Gyors sikerélményt, látványos eredményeket ígér rövid idő alatt. Közösségben, jó hangulatban dolgozhatunk, tehetünk a környezetünkért, másokért – ez már önmagában is lelkesítő.

A 72 óra során karitatív tevékenységet is lehet végezni, például időseket látogatni, szegényeket segíteni. Ön hogyan tekint a szegényeket, a leszakadtakat hazánkban gyakran sújtó előítéletekre, a társadalmi szolidaritás gyengeségére?

– Ez nehéz kérdés, mert minden a családoknál kezdődik, amelyek jelentős része manapság egyre romosabb állapotban van. Ha egy gyerek soha nem látja, hogy az édesanyja hogyan segíti-ápolja a nagymamát, sőt nem is nagyon találkozik idős emberrel, honnan tudhatná, mi az: valakit elfogadni a nyűgeivel-nyavalyáival együtt, mellette állni, támogatni? Egyre kevésbé tudjuk, mit jelent a másik helyzetébe képzelni magunkat. A 72 óra fővédnökeként talán én is tehetek valamit az általános társadalmi elérzéketlenedés ellen.