Tarjányi Béla
biblikus professzor
Nagyon örültem, hogy meghirdettük a Biblia évét, munkatársaimmal a Szent Jeromos Bibliatársulatban lelkesen készültünk rá. Volt sok elképzelésünk, javaslatunk a Szentírás megünneplésével kapcsolatban. Ezek közül sokat, sok helyen meg is valósítottak. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy ilyen átütő sikere lesz ennek a kezdeményezésnek. Mintha zsilipeket nyitottak volna fel egy hatalmas folyón, úgy árad az egész országban – sőt, a határainkon kívül élő magyarság köreiben is – a bensőséges ünnepek, rendezvények sorozata. Semmi másról nem tudnánk elképzelni, hogy így megünnepelje az ország. Egyházak, egyházi és világi közösségek egymással versengve szervezik meg a Biblia ünneplésének legkülönbözőbb alkalmait. És a sokféle ötlet is lenyűgöz, amely gazdaggá, változatossá tette, teszi ezt az ünnepi esztendőt, például a bibliai staféta (Pozsony), a Jézus-ösvény a betlehemi barlang másával (Somló és környéke), Ádám és Éva fogadóórája a sátortáborban (Pestszentlőrinc), szentföldi szállások (szálláshelyek) az egykori úttörőtáborban (Tata), bibliai lakoma a bugaci pusztaságban (Hittanya), stb. Se vége, se hossza a legkülönfélébb ötleteknek.
Nagyon sok szép élménnyel gazdagodtam a Biblia éve folyamán. Amikor például orkánszerű viharban autóztam kétszáznegyven kilométert Budapestről, és a széltől, zuhogó esőtől recsegő, ropogó és kopogó sátorban száznyolcvan fiatal, gimnazista és egyetemista rezzenéstelenül hallgatta, itta a Szentírásról szóló gondolatokat. De megható és örömteli élmény volt akár az Egyetemi templomban szólni a Bibliáról az országban a papságra, szerzetesi életre készülő fiataloknak, akár az egri székesegyházban telt ház előtt beszélni a Szentírás szépségéről, értékéről. Vagy egy kis falu bibliakiállításán látni a hívek által századok óta őrzött és használt családi bibliákat (Csákvár). Csodálatos volt az esztergomi biblikus konferencia és az ökumenikus hangverseny is. Mindkettő esetében – és sok más rendezvényen – talán éppen az a szeretetteljes együttműködés és összhang volt a legszebb, ahogy ezek az ökumenikus ünnepek megszülettek. De az is megrendítő élmény volt, amikor az egyik egyetemi professzor sértődötten szólt arról, hogy az egyházak kisajátítják a Bibliát, pedig az közös kultúrkincs, az ünneplésbe be kellett volna vonni a világi és nem keresztény tudósokat is…
Nos, igazán nem panaszkodhatom, volt bőven sok szép feladat és számtalan maradandó élmény. Öröm azt látni, hogy – ha ez nem is mindig nyilvánvaló – valójában nagyon fontosnak, értékesnek tartja népünk Istennek ezt a csodálatos ajándékát, a Szentírást. És a Biblia évével ország-világ előtt tanúságot is tesz erről. Önmaga pedig megerősödik Isten Igéjének szeretetében, tiszteletében, követésében.
