Még néhány évvel ezelőtt is számos, oktatással és neveléssel foglalkozó szakember hangoztatta rendszeresen, hogy milyen veszélyekkel jár, hogy a gyerekek idejük legnagyobb részét televíziózással töltik. Ki gondolta volna, hogy ez megváltozik? Úgy tûnik, hogy mostanra a számítógép átvette az uralmat. A tévézés passzív, cselekvést nem igénylő időtöltése unalmas már azon fiatalok számára, akik interaktív módon is szórakoztathatják magukat és egymást a számítógép segítségével. Csöbörből vödörbe kerültünk. Családlátogatás alkalmával személyesen tapasztaltam, hogy ottlétem alatt a háttérben osztálytársával chatelő fiatal semmilyen érdemi információt nem kapott, és nem is küldött. A párbeszéd színes hangulatjelekből és azok cserélgetéséből állt; és itt vannak a jelentős időt lefoglaló játékok is, virtuális eszközökkel, virtuális, vagy néha valós, de ismeretlen játszótárssal. A stratégiai játékokban néhány kattintással házakat építők számára fájdalmas tapasztalat lesz, amikor saját kezükkel meg kell emelniük egy téglát. Megállapíthatjuk, hogy az internetes időtöltés semmivel sem tartalmasabb vagy hasznosabb a fiatalok számára, mint a televíziózás. Tagadhatatlan, hogy napjainkra az internet a kapcsolattartás és a közösségteremtés legfontosabb eszközévé vált. A virtuális kapcsolatok minősége azonban közelébe sem ér a valódiaknak. Egy fiatal ismerősöm négy-öt év alatt tizenkét virtuális közösségnek lett a tagja, ötezer ismerőse lett. Amikor az egyik közösségi oldal új funkciókkal bővült, mégpedig azzal, hogy minden ismerősnél be lehetett jelölni, hogy ki a lakótárs, munkatárs, üzleti partner, családtag vagy iskolatárs, az első pillanatban nagyon megörült az új lehetőségnek. Amikor végzett a jelölgetésekkel, váratlanul átvillant az agyán: a lehetőségek között nem volt olyan, hogy „barát”. A honlap készítőinek eszébe sem jutott, hogy az embereknek lehetnek barátaik – neki nem is volt igazi barátja. Azonnal törölte magát az összes közösséginek nevezett portálról, s azóta már vannak barátai. A szülők felelősségéről is szólnunk kell. Például érdemes kicsit képezniük magukat! A legújabb videokártya, amit gyermekük meg akar velük vetetni, az új játékhoz szükséges, és nem a számítástechnika-tanár kérte annak beszerzését. Oda kell figyelniük, hogy mire használja gyermekük a számítógépet! A szülők kérjék szakember segítségét, mert vannak már olyan programok, amelyek segítségével a káros tartalmakat hordozó webhelyek elérhetetlenné válnak, s pontosan behatárolható, hogy mit nézzen a gyerek. A pápa imaszándéka szerint a személyes fejlődés volna az egyik cél. Persze egy virtuális személyiség létrehozása, amely merőben különbözik a valóditól, aligha hozhat fejlődést bárki személyiségében. A virtuális világban való eligazodás aligha segíti az igaziban való életet. Az imaszándék az evangelizációért (is) felelős egyházi vezetőkben azonban felébresztheti a gondolatot, hogy az új technikai eszközöket arra használják fel, hogy Jézus örömhírét eljuttassák az emberekhez, köztük a fiatalokhoz. A blogok és netes fórumok új világa például erre is alkalmas. Egy szakmai cikk szerint 2009-ben az interneten a leggyakrabban használt szó az „elutasítom” volt. A közösségi oldalakon ezzel érnek véget a kapcsolatteremtési szándékok. Hitünk szerint Isten állandóan kapcsolatra szeretne lépni velünk. Feltehetjük a kérdést: elutasítom, vagy elfogadom?
