Énekünk első része egy szép párhuzamot állít elénk: „Az Atyának leírhatatlan Igéje tőled, ó Istenszülő, megtestesülvén, leíratott.” A megváltás alapját mutatja be nekünk: a megtestesülést. A végtelenül tökéletes szellemi Lény (amint a filozófia megfogalmazza), akit emberi szem nem láthat (Jn 1,18; 1Jn 4,12), testivé, láthatóvá, megfoghatóvá vált. Olyanná, aki „leírható”, vagyis megfesthető (milyen szép kifejezés magyar nyelvünkben a képírás = képfestés!), azaz emberi világunk részévé lett. Egy lett közülünk, mindenben azonosult velünk, a bűnt kivéve.
Az ének második része ennek értelmét, illetve magyarázatát adja meg. Mivel Jézusunk megtestesült, és az önkéntes áldozatig elmenve vállalta megváltásunkat szolgáló küldetését (Fil 2,6–11), „a beszennyezett emberi képet ősi ékességbe öltöztetvén, az isteni jósággal egyesítette”. Íme, az eredeti, az ősi istenképiség helyreállítása! Igen, ő megtette. Most rajtunk a sor, hogy nagyböjti küzdelmünk folyamán ugyanezt tegyük: minél jobban megközelítsük az Isten által rólunk elgondolt képet, annak szépségét.
Éppen erről szól az ének harmadik része: „Azért hirdetvén az üdvözítést, tettben és szóban valósítsuk azt.” Ne rejtsük véka alá (Mt 5,15), hogy meg vagyunk váltva. Ám az sem elegendő, ha csupán beszélünk róla (Mt 7,21). Nagyböjti feladatunk, hogy szavaink mellett „valósítsuk” is azt. Igaz, földi életünkben és nagyböjti küzdelmünk folyamán még nem tudjuk teljesen megvalósítani (ezért nincs igekötő az énekünk szövegében). De erről szól a nap fő gondolata: az istenképiség helyreállítása. Amin folyamatosan kell munkálkodnunk, különösen a nagyböjtben.
S itt ismét a szent ikonok és szentképek tiszteletére, illetve annak helyreállítására utalhatunk. A képtisztelet alapja az, hogy az ember magának Istennek a képmása (Ter 1,27). Ajándékba kaptuk tőle az értelmet, a szabad akaratot és a halhatatlan lelket. De kaptunk egy állandóan megvalósítandó feladatot is: hogy hasonlóvá váljunk a Krisztusban láthatóvá vált isteni ősképhez. Hogy eljuthassunk az átistenülés, a „theószisz” állapotára.
Ezen pedig munkálkodni kell. Állandóan. De mikor máskor jobban, mint különösképpen a nagyböjt szent időszakában?!
