Fotó: Merényi Zita
Hogyan fogadta a kinevezés hírét?
– Az emberi élet eseményei mögött a Teremtő Isten szándéka rejtőzik. Különös erővel éreztem ezt a kinevezés körüli napokban. Váratlanul több találkozás alkalmával is azzal fordultak hozzám, hogy valaki Szombathelyről vagy a környékéről kért imádságot, látogatást, keresztelőt. A kinevezés napján Hévízgyörkben, egy Szent Márton tiszteletére szentelt régi Árpád-kori templomban tartottam imádságot. A szertartás alatt éppen szemben ültem Savaria szülöttének képével, már azzal a tudattal, hogy az ő egyházmegyéjébe rendelt engem a gondviselés. Az utóbbi időben többször is vezettem az egyházmegyében lelkigyakorlatot, triduumot. Magam is megtapasztaltam, hogy a Szombathelyi egyházmegyének sok nagyszerű papja van. Ez Magyarország egyik legvallásosabb vidéke, amit óriási értéknek tartok.
Először is szeretnék személyesen találkozni az egyházmegye papságával. A püspök kötelessége, hogy legalább ötévente felkeresse a plébániákat, magam is nagyon készülök ezekre a találkozásokra. Érdekes, hogy a sok gratuláció és imádság mellett az egész egyházmegyéből rengeteg meghívást kaptam, aminek nagyon örültem.
El-elgondolkodva azon, hogy milyen irányba kell haladnom, arra jutottam, hogy nekem is Krisztus, a jó pásztor felé kell lépnem, mert csak akkor tudok a nyájnak utat mutatni, ha az én életem is Krisztus-követő élet. Minden ilyen új küldetés radikális, Istenre mutató életre hív. Örömmel vállalom ezt a szolgálatot, úgy érzem, nagyszerű feladat az, amit most az Egyház rám bíz.
Az imént Szent Mártont említette. Önnek mindig is különösen fontos volt a szegények, a kitaszítottak sorsa…
– Minden püspöknek feladata, hogy foglalkozzon a szükséget szenvedőkkel, az elhagyatottakkal. Akkor hiteles a kereszténységünk, ha senki sincs kizárva belőle. Én gyerekkorom óta nagyon erős hívásnak, küldetésnek érzem, hogy odafigyeljek a rászorulókra.
Nemrég különösen sokan voltak Esztergomban a Szombathelyi egyházmegye zarándoklatán, melynek résztvevői Mindszenty József bíboros emléke előtt tisztelegtek. Milyen kötődést érez ehhez az örökséghez?
– Amikor fiatal voltam, nagyon óvatosan beszéltek Mindszenty Józsefről, de azt hamar beláttam, hogy rendkívül jelentős alakja a keresztény katolikus hitnek, valóban vér nélküli vértanú, odaadott lelkű pásztor. Az első külföldi utam során beszereztem az emlékiratait. Mindszenty József Csehimindszenthez, Zalaegerszeghez és Szombathelyhez is kötődik. De az egyházmegyének rajta kívül is nagyon sok lelki forrása van. Például Brenner János vértanú is. Rájuk építeni kell. Gyönyörűnek tartom, hogy Császár István szervezésében olyan sokan eljöttek erre a zarándoklatra.
Eddigi szolgálatának fontos tényezője volt a lelkipásztorkodás…
– A püspök és a pap életének gerince a szentmise, a tanítás, a gyóntatás és a szentségek kiszolgáltatása. Ezek a jövőben is az életem oszlopai lesznek. Szeretnék a székesegyházban aktívan jelen lenni – gyóntatni, felnőtt katekézist tartani –, közvetlen módon kapcsolatot teremteni az egyházmegye híveivel. Minden püspök egyik legfontosabb küldetése az egyházmegye lelki életének megújítása zarándokutak, találkozók révén és más eszközökkel. Nagy hívást érzek erre. Mint ahogyan arra is, hogy segítsem a családokat. Ugyanígy szeretném a paptestvéreket is megerősíteni a hivatásukban. Manapság különösen nagy feladat a hivatások ébresztése. Ezért is sokat szeretnék majd tenni.
Ön a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Cigánypasztorációs Bizottsága, valamint a Boldog Ceferino Roma Misszió vezetője…
– A romák helyzete a mai Magyarországon óriási nagy kihívást jelent, de nagy lehetőséget is. Csak akkor tudunk örömteli, élhető közös hazát felépíteni, ha segítjük őket felzárkózni a tanulás, a munka és a hit segítségével. Ezt a küldetésemet, az országos cigánypasztoráció összefogását a jövőben is folytatni fogom.
A kinevezés tükrében meg tud majd felelni korábbi megbízatásainak?
– A feladataim nagy része az egyházmegyéhez kötődött. Igyekeztem felépíteni az esztergomi és a budapesti Gát utcai közösséget. Ezeket, csakúgy, mint az Esztergomi Hittudományi Főiskolán vagy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán végzett tanári munkámat, valószínűleg abba kell majd hagynom.
Ön az MKPK Caritas in Veritate Bizottságának elnöke…
– Ezt a feladatot a jövőben is el fogom látni. Különösen aktuális kérdés ez, hiszen nemsokára elérkezik a Katolikus Társadalmi Napok rendezvénysorozatának ideje. Ennek az eseménynek, tágabb értelemben pedig a bizottságnak is az a feladata, hogy az Egyház társadalmi tanítását megjelenítse; rámutasson arra, hogy ez életünk sója és kovásza. Megmutassa, hogy az Egyház az oktatás, a nevelés és a szociális intézmények által milyen módon van jelen a társadalomban.
Püspöki címerében a betlehemi jászol és a kereszt látható. Tervezi esetleg, hogy változtat valamit a címerén, jelmondatán?
– Nagyon közel áll hozzám az a gondolat, hogy Isten stílusa a jászol és a kereszt. Isten az egyszerűség és az önfeláldozás révén jött a világba, és bennünket is ugyanerre hív. A püspökségemnek ez a vezérfonala, az erőforrása. Én is az egyszerűségre, az alázatra törekszem, szeretném az életemet szétosztani, ezért sem kívánok változtatni a címeren.
Püspöki jelmondata: „Mindenki Őérte él!” (Lk 20,38)…
– A püspöki kinevezésem napján elhangzott evangéliumból való Jézusnak ez a különleges mondata. Két jelentése is van. Egyrészt arra utal, hogy Isten számára minden emberi személy végtelen érték. Jézus arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, vagyis ők nem haltak meg, mert Isten örök szeretettel szereti őket. Ez a szál sohasem tud elszakadni. Neveink örökre beírattak az ő nevébe. Isten örök életre teremtett bennünket. Ebből a szeretetből lett a világ, őérte vagyunk, ő a kezdet és a vég, a beteljesedés. A másik aspektus, hogy mindannyiunk élete Isten szeretetéből lett és afelé tart. Ez az emberi élet nagy íve: a Teremtő kezéből az atyai ház felé tartunk. A püspök ezen az úton segít mindenkit. Feladata, hogy feltárja ezt a titkot annak is, aki esetleg nem ismeri, hogy mindenki rádöbbenjen: ő is szeretetből van, és arra született, hogy odaadja az életét.
Egy feladat örömteli kihívásokat jelent, lehetőséget nyújt újfajta találkozásokra. Emellett azonban másoktól el kell majd búcsúznia…
– Természetesen fájdalom elszakadni az eddigi munkámtól, az emberektől, a közösségektől. Az életem Budapesthez és környékéhez kötődött, ez fog megváltozni. Ugyanakkor az emberi életnek része a töredékesség, a végesség. Együtt haladunk az úton, egy darabig segítjük egymást, de a közös célunk, hogy az életünket Isten szeretetének adjuk át. Köszönök minden segítséget, szeretetet. Nagyon sok kincset kaptam az Esztergom-budapesti egyházmegye közösségeitől, mindezt magammal fogom vinni. Remélem, hogy jól végeztem a szolgálatomat, és sok embert sikerült Krisztushoz vezetnem. Arra kérek mindenkit, hogy imádkozzon értem továbbra is.
Székely János megyés püspöki beiktatási szertartása július 8-án, szombaton délelőtt 10.30-kor lesz a szombathelyi székesegyházban.
