Hogyan gyakorolja József ezt a küldetését? Diszkréten, alázattal, csöndben, de állandó jelenlétben és maradéktalan hűségben, akkor is, amikor számára érthetetlen dolgok történnek. A Máriával kötött házasságtól kezdve addig az epizódig, amikor a tizenkét éves Jézus a jeruzsálemi Templomban tanít, József minden pillanatban szerető gondoskodással van jelen. Felesége, Mária mellett van az élet derűs és nehéz pillanataiban, a népszámláláskor Betlehembe vezető úton, Jézus születésének aggodalommal és örömmel teli óráiban, az egyiptomi menekülés drámai pillanatában, a gyermek izgatott keresésekor, amikor a Templomban találnak rá; majd a názáreti otthon mindennapi életében, a műhelyben, amelyben megtanította Jézusnak az ácsmesterséget.
Hogyan éli meg József azt a hivatását, hogy Mária, Jézus és az egyház őrzője legyen? Úgy, hogy szüntelenül Isten felé fordul, nyitott jeleire, készen áll Isten, nem pedig saját terveire. Ezt kéri Isten Dávidtól, mint ahogy azt az első olvasmányban hallhattuk: Isten nem ember által épített házat akar, hanem kéri a szavához, tervéhez való hűséget. Isten maga építi a házat, de a Lelke által áthatott élő kövekből. József az „őrző”, mert tud Istenre hallgatni, hagyja, hogy Isten akarata vezesse, és éppen ezért még nagyobb odaadással gondoskodik a rábízott személyekről, reálisan értelmezi az eseményeket, figyel a környező világra, képes bölcs döntéseket hozni. Kedves barátaim, Józsefben látjuk azt, hogy hogyan kell válaszolnunk az isteni hivatásra: szívesen, készséggel. Azt is látjuk, hogy a keresztény hivatás középpontjában Krisztus áll. Őrizzük meg Krisztust életünkben, hogy másokat is őrizhessünk, őrizzük meg a teremett világot!
A másokról való gondoskodás hivatása nem pusztán a keresztényekre vonatkozik. Dimenziója egyszerűen emberi, ami mindenkit érint. Azt jelenti, hogy őrködnünk kell az egész teremtés, a teremtett világ szépsége felett, mint ahogy ezt mondja nekünk a Teremtés könyve, és ezt tanította Assisi Szent Ferenc: legyünk tisztelettel Isten minden teremtménye iránt, környezetünk iránt. Gondoskodjunk az emberekről, legyen szeretetteljes gondunk mindenkire, minden személyre, különös tekintettel a gyerekekre, az idősekre, a törékeny személyekre, akik gyakran szívünk peremén élnek. Gondoskodjunk egymásról a családban: a házastársak gondoskodjanak kölcsönösen egymásról, a szülők a gyermekeikről, majd idővel a gyermekek váljanak szüleik őrzőivé. Éljük meg őszintén a baráti kapcsolatokat, ami azt jelenti, hogy kölcsönösen megőrizzük egymást bizalomban, tisztelettel és a jóban. Végül is minden az ember gondjaira van bízva, olyan felelősségről van szó, amely mindnyájunkat érint. Legyetek Isten ajándékainak őrzői – hangzott Ferenc pápa felszólítása.
Amikor az ember nem felel meg ennek a felelősségnek, amikor nem gondoskodunk a teremtett világról és testvéreinkről, akkor helyet kap a pusztítás, és szívünk kiszárad. A történelem minden korszakában sajnos vannak Heródesek, akik a halál terveit szövik, pusztítást visznek végbe, eltorzítják a férfiak és nők arcát.
Ferenc pápa ezután azokhoz fordult, akik felelős szerepet töltenek be gazdasági, politikai vagy társadalmi téren. Felhívása minden jóakaratú emberhez szólt: legyünk „őrzői” a teremtett világnak, Isten természetbe írt tervének, legyünk egymás és környezetünk őrzői; ne hagyjuk, hogy a pusztítás és a halál jelei kísérjék utunkat a világon. Ahhoz, hogy másokra vigyázhassunk, saját magunkat is gondoznunk kell! Ne feledjük, hogy a gyűlölet, az irigység, a gőg bepiszkítják az életet! Őrizni tehát annyit jelent, mint őrködni érzelmeinken, szívünkön, mert onnan indulnak ki a jó és a rossz szándékok: azok, amelyek építenek, és azok, amelyek pusztítanak. Ne féljünk a jóságtól, még a gyengédségtől sem!
És itt most szeretnék még egy megjegyzést tenni – folytatta szentbeszédében a pápa –, a gondoskodás, az őrködés mások felett jóságot igényel, azt kéri, hogy a jóságot gyöngédséggel éljük meg. Az evangéliumban Szent József erős, bátor munkásemberként jelenik meg, de lelkéből nagy gyöngédség árad, amely nem a gyengék erénye, hanem éppen ellenkezőleg, a lélek erejére vall, kifejezi azt a képességet, hogy tudunk másokra figyelni, mások iránt részvéttel lenni, valóban megnyílunk a másik, a szeretet felé. Ne féljünk a jóságtól és a gyöngédségtől!
Ma, Szent József ünnepével együtt ünnepeljük Róma új püspöke, Péter utóda szolgálatának kezdetét. Ez hatalommal jár. Természetesen Jézus Krisztus hatalmat adott Péternek, de milyen hatalomról van szó? Jézus háromszoros kérdését, amit Péterhez intéz a szeretetről, követi a háromszoros felszólítás: legeltesd bárányaimat. Soha ne feledjük, hogy az igazi hatalom a szolgálat. A pápának is, ahhoz, hogy gyakorolja hatalmát, egyre inkább előre kell haladnia abban a szolgálatban, amelynek ragyogó csúcspontja a kereszten van.
Követnie kell Szent József alázatos, konkrét, hitben gazdag szolgálatát, és hozzá hasonlóan szélesre kell tárnia karját, hogy megőrizze Isten egész népét, és befogadja szeretettel és gyöngédséggel az egész emberiséget. Különösen a legszegényebbeket, a leggyengébbeket, a legkisebbeket, azokat, akikről Máté ír a szeretetről szóló utolsó ítélet kapcsán: akik éheztek, akik szomjaztak, akik idegenek, mezítelenek, betegek voltak, börtönben raboskodtak (vö. Mt 25,31–46).
A második olvasmányban Szent Pál Ábrahámról szól, aki „a remény ellenére is reménykedve hitt” (Róm 4,18). Szilárdan a reményben, minden remény ellenére! Ma is a szürke ég annyi jele ellenére szükségünk van arra, hogy megpillantsuk a remény világosságát és saját magunknak is reményt adjunk! Őrizzük meg a teremtett világot! Minden férfi és minden nő, a gyöngédség és a szeretet tekintetével nyissa meg a reménység látóhatárát, hassa át egy fénysugár a sötét felhőket, vigyük el a reménység melegét! A hívők számára, nekünk, keresztényeknek, mint Ábrahám és mint Szent József, a remény, amit hordozunk, Isten látóhatárát jelenti, amit Krisztus nyitott meg számunkra, és arra a kősziklára épül, ami Isten.
Őrizzük meg Jézust Máriával, őrizzük meg az egész teremtett világot, őrizzünk meg minden személyt, különösen a legszegényebbet, őrizzük meg saját magunkat: ez az a szolgálat, amire Róma püspöke megbízást kapott, de mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy felragyogtassuk a remény csillagát: őrizzük meg szeretettel mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk!
Végül Ferenc pápa ezekkel a szavakkal fejezte be homíliáját: „Kérem Szűz Mária, Szent József, Szent Péter és Pál apostolok, Szent Ferenc közbenjárását, hogy a Szentlélek kísérjen el szolgálatom során, nektek pedig azt mondom: imádkozzatok értem! Ámen.
