A párt a plébános a templomból ismeri. Tudta, hogy másfél évvel ezelőtt súlyos szívbeteg gyermekük született, akinek nem sokkal később szívritmus-szabályozó készüléket kellett beültetni. A plébános a családlátogatáson döbbenten tapasztalta, hogy a fiatalok egy ablak és villany nélküli fészerben élnek. A szoba berendezése csupán egy ágy és egy szekrény volt, illetve egy szék, amelyeken szépen összehajtva tárolták a ruhákat. A lakás levegőtlen volt és sötét, de tisztán tartották. A szülők odaadóan gondoskodnak gyermekükről. Ha szükséges, inkább napokig nem esznek, csak a kicsinek legyen mit adni.
A fiatalok felváltva dolgoznak, hogy egyikük mindig a kisfiú mellett lehessen. Igyekeznek minden lehetőséget megragadni a munkára, amit csak lehet, elvállalnak. Az alkalmi munka és a segélyek azonban nem teszik lehetővé, hogy hosszú távon javítsanak életkörülményeiken. Ehhez kért segítséget a plébános a Katolikus Karitásztól.
Mindenekelőtt a lakásproblémát kellett megoldani. A település egy lakója eladásra kínálta villannyal és gázzal felszerelt, felújításra váró kis házát. A karitász munkatársai megnézték a házat, és a fiatal párral egyeztetve meg is vásárolták. A fiatalok vállalták, hogy saját erőből rendbe teszik, elvégzik a szükséges felújítási munkálatokat, és bevezetik a vizet.
