Fotó: Merényi Zita
Erdő Péter prédikációjában megemlékezik arról, amikor II. János Pál huszonöt évvel ezelőtt a Dunántúlon Kaposvárt, az Alföldön Debrecent püspöki székhellyé tette, és ebből az alkalomból levelet írt a magyar püspököknek. Az egyházmegyékről a II. vatikáni zsinat a Christus Dominus kezdetű határozatban foglalta össze a teológiai és lelkipásztori alapelveket. A Szentszék 1990-től kezdve ezek alapján újította meg az egyházmegyék határait Közép- és Kelet-Európában.
II. János Pál pápa idézett levelében a zsinat tanítására hivatkozott: „A Katolikus Egyház isteni küldetést kapott a nemzetekhez, hogy az üdvösség egyetemes szentsége legyen.” Ebbe a küldetésbe illeszkedik a Katolikus Egyház és a magyar nép évezredes kapcsolata. Mert az Egyház Európában anyai szeretettel kísérte és segítette az egyes nemzetek kialakulását és fejlődését.
A pápa Taksony fejedelem említésével kezdte az egyházmegyei reform indoklását. Ő volt az, aki 962-ben XII. János pápától követe útján püspököt kért. Az igazi szervezőmunka azonban Szent István király műve volt, aki II. Szilveszter pápától koronát kapott. A magyarok és a lengyelek nem akarták, hogy az Egyházon keresztül külföldi hatalmak függésébe kerüljenek. Szent István olyan tartományt kívánt kialakítani, amely tíz, sőt tizenkét egyházmegyéből áll, és így teljes önállósággal rendelkezik.
II. János Pál pápa azért elevenítette fel a múlt emlékeit, hogy megindokolja a megújításról szóló döntést. A magyar katolikusoknak az a hivatásuk, hogy az Egyház élő tagjai legyenek, segítsék az Egyház növekedését, és minden erejükkel szolgálják az emberek megszentelését a Teremtő ajándékának és a Megváltó kegyelmének segítségével. Az előző korszak szenvedései után a magyar Egyház hálát ad Istennek, hogy Krisztus világosságát szabadon terjesztheti a társadalomban – írta. Ennek a missziónak a célját szolgálják az új egyházmegyék éppúgy, mint a határok módosítása és a Veszprémi Egyházmegye érseki rangra emelése. A hajdani Veszprémi Egyházmegye déli részét a Balatontól a Dráváig önálló részegyházzá szervezték. Központja a megyeszékhely, Kaposvár lett. Az első főpásztor, Balás Béla püspök hittel és szeretettel fordult a rábízottak felé. Inkább a lelkeket, mint a puszta külső formákat tartotta szem előtt. Megalakult az egyházmegyei központ, létrejöttek a lelkipásztori munkát segítő testületek. Ha ma megkérdezzük, miben áll a Kaposvári Egyházmegye sajátos lelkisége, az első szó, ami eszünkbe jut, a misszió.
A bíboros hálát ad Istennek azért, hogy ez az egyházmegye mindannyiunk figyelmét ráirányítja olyan lelki szempontokra, amelyek küldetésünk lényegéhez tartoznak. Hálát ad az egyházmegye első főpásztoráért, Balás Béla püspök atyáért, a jelenlegi püspök főpásztorért, a papokért, a szerzetesekért, a munkatársakért és a közösségekért; mindazért a kegyelemért, amivel Isten az itt élő embereket megajándékozta. Majd arra kéri Jézus Krisztust, különleges kegyelmével legyen jelen kaposvári egyházában.
*
A mise végén Varga László megyéspüspök köszönetet mond az ünnepen megjelenteknek, és mindazoknak, akik az elmúlt huszonöt évben az egyházmegyéért tettek. Majd a nyugalmazott korábbi püspök, Balás Béla emlékplakettet vesz át hosszú szolgálatáért, és szintén mond néhány köszönő szót. Sok-sok emlékplakettet adnak még át, köztük Lőrincz Sándor újságírónak, az Új Ember és a Mértékadó külső munkatársának, aki hosszú évek óta tudósít bennünket a kaposvári közösség életéről, a térség egyházi és kulturális eseményeiről. A megyéspüspök bocsánatot kér az egyházmegye által elkövetett bűnökért, és megbocsát minden, az egyházmegye ellen elkövetett bűnért, majd fontos bejelentést tesz. II. János Pál már 1991-es magyarországi látogatásakor melegen ajánlotta egyházmegyei zsinatok rendezését. A 25. évfordulón elérkezett ennek az ideje, mondja, majd ünnepélyesen meg is hirdeti, azaz megnyitja a zsinatot, amelynek célja a kapcsolatteremtés, a párbeszéd, elméletek helyett az együttműködés a II. vatikáni zsinat szellemében.
Dél után két perccel a színpadon bejelentik, hogy déltől Hodász András lesz a Szólj be a papnak! rendezvénysorozat „szenvedő alanya”. Mivel András ekkor már a színpadon áll, korábban, írásban leadott kérdések alapján el is kezdődik a program. Beszólásról tehát szó sincs, és a felolvasott kérdések is jólneveltségről tanúskodnak. Ez valójában afféle one man show, amelyet András kétségtelenül jó humorral és magabiztosan vezet elő.
*
A katolikus iskola tornatermében helyi katolikus közösségek mutatkoznak be, és amikor odaérkezünk, éppen fogócskaszerű játék zajlik. A főtér és a város mégis inkább álmosnak tűnik így szombat délután. A városi fesztivál bort, kézműves söröket, hamburgert, kürtős kalácsot, jégkását, tündérházat (!), fajátékokat, bögrét, szőrmét és szőtteseket kínál. A rajzolni, festeni, korongozni invitáló művészek nagy érdeklődést keltenek. Kicsit odébb szegény gyerekek számára gyűjtenek szemüvegre, ezzel az idézettel: „Nem attól megy előre a világ, ha kevesen tesznek sokat, hanem ha sokan keveset.” Ez a gondolat megtetszik. A mai rendezvény engem arra tanít, hogy az a jó, ha egy picit mindenki megpróbál hozzátenni a világhoz.
*
Tele a tér, amikor Kéri Kitty és Oberfrank Pál Szeretetnyelv című, Miklya Luzsányi Mónika által roppant ügyesen megszerkesztett-megírt műsora kezdődik. Sok-sok idézetből áll az örök női-férfi drámát bemutató párbeszéd, amely az egymás megértésére tett erőfeszítéseket mutatja be, nagyjából a megismerkedéstől a halálig, a gyermekvállalást és a gyermeknevelést is beleértve.
A téren sok-sok család üldögél, sétálgat. Egy nyűgös fiúcska plüssbanán babáját először az anyuka, majd az apuka szorongatja, egy tizenkét év körüli kislány és szülei szorosan összekapaszkodva mint a család élő szoborcsoportja vonulnak el előttem. Egy bezárt bolt ajtajában, talán a katolikus iskola zöld székein hajléktalan férfiak üldögélnek, jóindulatú mosollyal figyelve az előadást, szemlélve a tér nyüzsgését. Kaposvár ünnepel.
