Egyik-másik fa már teljesen levetkőzött, egyikük kinyúló száraz ágán dolmányos varjú ült, és ütemesen károgott. A tavon legalább száz tőkés réce úszott, ennyit itt, úgy emlékszem, még nem láttam egyszerre. Nagyon jól érezték magukat, úszkáltak a vízre pottyant levelek között, a tojók néha hangos „háp-háp”-ot kiáltottak. Ha egy látogató túlságosan közel ment a parthoz, felrepültek, megkerülték a szigetet, aztán újra leereszkedtek. Őszidőben néha láttam itt vonuló jégmadarakat. Kerestem őket most is, de ezúttal hiába. A bokrok között csilpcsalpfüzike bujkált, és néha „hüid” hívogatóját hallatta. Ezek a kis madarak is vonulnak, de viszonylag sokáig maradnak, egy-egy példány kivételesen át is telel nálunk. Ennek megfelelően tavasszal is korán érkeznek, idén sajnos vesztükre, mert sokat elpusztított a március közepén érkezett nagy havazás.
A tisztáson még virítottak a százszorszép fehér virágocskái, felettük hangos „klü-klü-klü” kiáltással zöld küllő repült. Ősszel mindig sűrűn hallom, ezt tapasztaltam idén is a Budai-hegyekben, a Népligetben, Farkasréten vagy a Margit-szigeten. Piros sapkás, szép zöld madár, ha repül, jól látni zöldessárga farkcsíkját. Késő délelőtt libahangokat sodort felénk a szél, és ahogy felnéztünk, a kék ég alatt ott úszott a jól ismert V betű. Nagy lilikek és vetési ludak minden ősszel nagy csapatokban érkeznek az északi tundrák felől, és addig maradnak, míg a hideg és a sok hó délebbre nem kényszeríti őket. Napközben a legelőket és a vetéseket járják, éjszakára a tavakra húznak be.
A hűvös reggel után kellemesen langyossá vált a levegő, rovarok repültek, egy szép nappali pávaszem vízen úszó platánlevélre szállt sütkérezni. A szigeten cinegék mozogtak, egyikük a Beethoven-szobor fejére szállt. Mielőtt az állomásra indultunk volna, megnéztük a Brunszvik Teréz emlékére létesített szép és gazdag anyagot bemutató Óvodamúzeumot. A kapuhoz közeledve elkaptam egy lefelé hulló juharlevelet. Láttam ilyet tavasszal csillogó zölden, most itt feküdt a tenyeremben ragyogó citromsárgán. Azt, hogy melyik ruhájában szebb, soha nem fogom tudni eldönteni.
Fotó: Bécsy László
