Amikor feltesszük a legfrissebb, bő egy esztendeje kiadott Golgota-lemezt, az főként visszafogottságával kelt meglepetést. S e visszafogottság legelőször is magának az ünnepkörnek szól: a dalcsokor tematikájának középpontjában Krisztus üdvösségszerző áldozatának megéneklése áll. Egymás után sorakoztak a megváltás titkáról elmélkedő énekek, elgondolkodtatva minket bűneinkről, melyekkel mi magunk is egy-egy szeget vertünk az értünk szenvedő Mester testébe. Kiemelkedő, csaknem lelkigyakorlattal felérő élmény a Jövök a kereszthez, a Láttam szenvedni őt vagy a Krisztus enyém ihletett megformálása, s a hangszerelés egyszerű megoldásokkal indít elmélyülésre: sehol sem hallhatóak nagy dinamikai váltások vagy öncélú improvizációs betétek. A hagyományos rockfelálláshoz kórus, ízléses vonóskar, lágy zongoradallamok és az akusztikus gitárhangzás gyakori használata társul – irigylésre méltó ez a lényegre figyelő letisztultság. Noha A kegyelem húrjain legtöbb dala jobbára középtempós vagy lírai hangvételű, nem hiányoznak a dinamikusabb tételek sem (Nézd ott fenn, Gyertek és öltözzük fel, Nincs más Isten), előrevetítve a feltámadás hit-örömét. Az album végül ujjongó hangulatban zárul három, hagyományos jiddis örömének fergeteges feldolgozásával.
Sokkal divatosabb stílusjegyeket használ, mégis az örök üzenetet közvetíti a Helyes_Beat legújabb, második lemeze, melynek alaptónusa immár sokkal inkább az önfeledt örvendezés. A négy évvel ezelőtt megjelentetett debütáló album alapos meglepetést keltett bátorságával, amikor jól ismert angolszász dicsőítő énekeknek egészen új köntöst adott, nyíltan felvállalva a soul, a jazz és a funky zenei örökségét. A táncolható ritmusok és a hangsúlyosan megjelenő elektronika imponáló lazasággal párosult, ami szerencsére a zenekar friss munkájából sem maradt ki. Sőt, ami akkor néhány gesztusban talán kevéssé sikerült, most helyet talált az új repertoárban: az ezúttal alapul vett dalok sokkal jobban szervesültek a számukra kiválasztott új hangvétellel. Mindez a Helyes_Beat zenei fejlődését dicséri, mely a végeredményen egyértelműen hallható. Az ötletes stíluskavalkád tehát továbbra is adott, ám az Örökkévaló sokkal egységesebb képet mutat, mint elődje. A nyitódal tökéletes kezdés, a Jöjj te is sok apró váltással teszi színessé funkos alaplüktetését, a Te vagy az Úr gospelhagyományokat éleszt fel, a Ha szól szavad és a Hű pásztorom nagy ívű, érzelmes ballada, az Aki szereti őt a szintipop irányából közelít, a záró Neved győzelem pedig gyakorlatilag technohangszerelést kap – mind-mind megannyi remek stílusgyakorlat, popruházatba csomagolva.
Bár néhány szokatlan megoldás hallatán talán kérdőn vonjuk fel szemöldökünket, a Golgota és a Helyes_Beat új lemeze kiváló bizonyíték arra, miként lehet korszerű művészi eszközökkel hirdetni Jézus Krisztus mindenkor érvényes evangéliumát. Könnyen fülünkbe költöző, dúdolható szükséglet-zene ez, amely észrevétlenül vési szívünkbe a megváltás nagy misztériumát, miközben elkísér minket Hozsannától Allelujáig – virágvasárnaptól a feltámadásig.
