Éppen ezért „veszélyes” olvasni Isten igéjét, vagy elmenni szentmisére, ahol elhangzik. Lehetséges, hogy miután elolvastam vagy meghallgattam, arra indít, hogy változtassak az életemen. A szentmisén azért állunk fel, hogy az Isten igéje, melyet felolvasnak, cselekvésre indítson, hogy azt elkezdjük életre váltani. Maga az ige szó cselekvést jelentő szó. Az Isten igéje is cselekvésre indít.
Hogy a szívemig hatolhasson, fontos, hogy imádság előzze meg az ige olvasását vagy hallgatását. Nem elég, ha az evangélium eljut a fülemig: folytatnia kell útját tovább, a szívembe, majd még tovább, a zsigereimbe. Nem elég, ha ismerem Jézus tanítását, talán idézni is tudom, vagy épp másokat tanítok rá: ha nem jut el a szívemig, akkor nincs helyem a mennyek országában. Két lábon járó evangélium a keresztény ember. A gyakorlatban nagyon sokat segít, ha – főleg most, a Biblia évében – mindenhová magammal viszem a saját Szentírásomat. Ne elégedjünk meg azzal, ha a családban van egy Biblia. Mindenkinek saját könyve legyen. Ha mindig ott van a kezem ügyében, sokat segíthet, hogy valóban életté is váljék a mindennapjaimban. A Szentlélek különleges ajándéka, hogy immár Magyarországon is kezünkbe vehetjük az Adoremus című liturgikus kiadványt, amely nagyon sokat segít abban, hogy a szentmisén elhangzó szentírási részeket már előzőleg el tudjam olvasni, vagy a szentmisén követni tudjam. Hogy az evangélium szava elérje célját, lényeges, hogy a szentmisére „bemelegítve” érkezzem. Ha az utolsó pillanatban vagy az után toppanok be, a Szentírás szava elsuhan a fülem mellett. Ha még az otthoni ebédfőzésen, a gyerekek fegyelmezésén jár az eszem, aligha tud a szívemig hatolni.
Először élni kell, és csak azután beszélni róla. Mindig visszatetsző és hiteltelen, ha valaki gyönyörűen tud beszélni Isten igéjéről, de a tettei és az élete teljesen mást mutatnak. Sokat segíthet Chiara Lubich tanácsa, hogy mindig a jelen pillanatban éljük az igét. Itt és most kell megtennünk Isten akaratát. Istent szeretni annyit jelent, hogy megtesszük az ő akaratát. Mi is Isten akarata számunkra? Nem ez vagy az, hanem az üdvösségem. Minden pillanatban, a szív szeretetével igent mondhatok erre az akaratra. A szívnek ez az Úr felé forduló, szerető figyelme teszi lehetővé, hogy pillanatról pillanatra életre váltsam az evangéliumot. Római Szent Kelemen írja: „Amikor a pogányok hallják szánkból Isten szavait, megcsodálják annak szépségét és nagyságát, de amikor megismerik azt is, hogy cselekedeteink nem méltóak azokhoz a szavakhoz, amelyeket hirdetünk, megváltoztatják véleményüket, és káromlásba kezdenek, s azt mondják, hogy mindez csak mese és csalás.”
