A konferencia bevezető előadásában Soltész Miklós, az Országgyűlés Ifjúsági, Szociális és Családügyi Bizottságának alelnöke, a KDNP képviselője arról beszélt, hogy az elmúlt években mind a család-, mind a szociálpolitikában bekövetkezett rombolás következményeit most szenvedi meg az ország. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? – tette fel a kérdést a képviselő. – „Nulladik” lépésként a gazdasági helyzetet kell rendbe tenni, ezzel párhuzamosan pedig a szociálpolitikán belül tűzoltásra van szükség: azonnali segítséget kell nyújtani a legszegényebb rászorulóknak, akik e nélkül elveszítenék otthonukat, másrészt el kell indítani azt a programot, amelyet „produktív szociálpolitikának” nevezhetnénk, amely a társadalmi összefogáson alapul – mondta Soltész Miklós. – Az eddigi magán-nyugdíjpénztári befizetéseket törvényi szinten garantálni kell, mert szellősek a jelenlegi szabályok, és nagy kérdés, hogy húsz év múlva mi lesz az értéke annak a pénznek, amelyet befizettettek az emberekkel. Sokkal szigorúbb szabályok kellenek ezen a téren. A családpolitika újraépítéséről szólva Soltész Miklós kifejtette, hogy a Franciaországban, a skandináv és a Benelux államokban bevált családtámogatási modelleket be kell építeni a hazai rendszerbe, megerősítve a gyermeket vállaló családokat, azokat, akik tudnak és akarnak is dolgozni, hogy gyermekeiket felnevelhessék. Erre azért is feltétlenül szükség van, mert a magyarországi demográfiai folyamatok katasztrofális irányba mutatnak. A képviselő kiemelte, hogy az időskorúak megbecsülése is fontos szempont. – Elsősorban azoké, akik gyermeket neveltek. Meg kell teremteni a lehetőséget ara, hogy a személyijövedelemadó-bevétel bizonyos százalékát fel lehessen ajánlani számukra, mintegy nyugíjkiegészítésként. Szabó Endre, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnöke előadásában rámutatott: a következő kormánynak biztosítania kell a gyermekvállalás számára kedvező mentális környezetet, a magyar társadalmat meg kell védeni az Európában burjánzó káros eszmerendszerek (például a gender-szemlélet) hatásától. „Elvárjuk a NOE alapító okiratában is lefektetett alapértékek – a házasság, a család, az anyaság védelmét, tiszteletét” – tette hozzá Szabó Endre. A családbarát kormányzatnak tekintettel kell lennie a nagycsaládok speciális érdekeire is: az adórendszer vegye figyelembe az eltartottak számát. A NOE elnöke elmondta: a nagycsaládosok a gyermekek több mint egynegyedét adják a társadalomnak, mégis rengeteg, a nagycsaládokat sújtó hátrányos intézkedés született az utóbbi években.
Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke előadásában a legszegényebbek magányáról szólt. Bemutatta a kistelepülések lakóinak magárahagyatottságát, és arra kérte a civil szférát, hogy ha az állam sok helyről ki is vonul, a társadalomnak még akkor is megmarad a felelőssége. – A nyomorban élő emberek hangja nem hallatszik – mondta Vecsei Miklós. – Ráadásul úgy tűnik, mintha a sok baj éppen miattuk volna, mert nem dolgoznak, mintha nem is akarnának dolgozni. Tarthatatlan, hogy elsősorban őket sújtják a „megszorító intézkedések”, amint ez a költségvetési törvény sarokszámaiból kitűnik. Az előadó a legszegényebbek pártfogójaként Simone Weilt idézte: „Azoknál, akik túl sok csapást szenvedtek el, akárcsak a rabszolgák, a szívnek az a része, melynek a rosszra meglepetten kellene felkiáltania, legtöbbször halottnak bizonyul. Halott, de sohasem egészen, csupán kiáltani nem tud már, megrekedt a süket és szakadatlan nyöszörgés állapotában.” – Szeretném ezt a nyöszörgést felhangosítani – nyomatékosította az előadó, majd előadását az említett szerzőtől vett másik idézettel zárta: „…egy olyan párt, amely az uralomra jutás vagy a kormányzó hatalom megőrzésének gondjában él, e kiáltásból csak a lármát hallja ki. Reagálása attól függ, hogy ez a lárma erősíti vagy gyengíti saját propagandája zaját, de egyik esetben sem lesz képes arra, hogy jövőbe látó, gyengéd figyelemmel kihallja és felismerje e zajok rejtett jelenlétét.” Márpedig erre volna szükség.
