Fotó: Lambert Attila
Az ünnepi misén a budavári Nagyboldogasszony- ( Mátyás-) templom stallumaiban foglalt helyet Habsburg Károly, Habsburg György és családja, Habsburg Mihály és felesége, Christina főhercegnő, valamint a megjelent magyar állami és közjogi méltóságok közt Áder János köztársasági elnök és felesége. Az oltár két oldalán a Monarchia történelmi zászlóit vonultatták fel.
Süllei László, a Mátyás-templom plébánosa köszöntője után kezdődő szentmisén részletek hangzottak el Liszt Ferenc Magyar koronázási miséjéből a Mátyás-templom ének- és zenekara, valamint Szabóki Tünde, Heim Mercedes, Komáromi Márton, Páni János énekművészek előadásában. Száz évvel ezelőtt, IV. Károly, az utolsó apostoli magyar király budavári koronázásakor is Liszt művét hallhatták a jelenlévők, szintén magyar művészek előadásában. (Az egykor Ferenc József koronázási ünnepségére írt művet 1867. június 8-án még bécsiek adták elő.)
Maczó Ferenc történész, az MTA BTK „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportjának munkatársa egy korábbi konferencián elmondta, a koronázás művészeti vezetője gróf Bánffy Miklós, az Operaház és a Nemzeti Színház főintendánsa volt.
Gróf Bánffy Miklós törekedett a magyaros jelleg hangsúlyozására. A magyar Himnusz ezen a koronázáson hangzott fel először, előtte mindig a Gott erhaltét, a császári himnuszt játszották.
Az idei, centenáriumi szentmisén a tizenöt éves Habsburg Zsófia olvasta fel az olvasmányt, magyar nyelven, jelképezve a Habsburg-leszármazottaknak IV. Károly király óta töretlen rokonszenvét a magyarok iránt.
Erdő Péter bíboros szentbeszédében hangsúlyozta: az emberileg tragikus helyzet (az éppen zajló első világháború – a szerk.) és az isteni gondviselés örömet sugárzó ereje közötti feszültség végigkísérte Boldog IV. Károly király életét, s ez megmutatkozott koronázásában, a békéért végzett fáradozásaiban és száműzetése idején is.
Száz esztendővel ezelőtt, 1916. december 30-án, a budai koronázás idején IV. Károly még csak huszonkilenc éves volt, már megismerte a háború borzalmait, szolgált a galíciai és az erdélyi fronton, s az első világégés közepette lépett trónra. „Szinte fáj a feszültség a háborúba sodródott ország végső erőfeszítései” és a koronázási ceremónia – az előkészületek történeti leírásaiból, valamint a fennmaradt, korabeli filmrészletekből ismert – „túlérett cicomája” között – mondta Erdő Péter.
„De vajon Károly király is érzelgős módon rabja volt a részleteknek? – tette fel a kérdést a bíboros. – Ennek az ellenkezője látszik az ünnepi ebéd történetéből. A pohárköszöntők elhangzása után a király véget vetett az ebédnek, a meg sem kezdett ételeket pedig a város kórházaiba küldte a sebesült katonáknak. A versengés és a pompa mögött már ott rejtőzött a szomorúság és a tragédia. Károly király éleslátásában és szeretetében pedig már felcsillant Isten emberének bölcsessége” – mondta Erdő Péter.
A koronázási ajándékokat az uralkodópár (IV. Károly és Zita királyné) a román betörés sújtotta Erdély javára ajánlotta fel.
A gondviselésbe vetett hit és a háborús történelmi körülmények kaotikus, embertelen világa közti feszültségben egyértelmű volt Károly király álláspontja, kiállása a béke ügye mellett. „Uralkodásának kezdetétől fogva a béke híve volt” – mondta Erdő Péter, történelmi hivatkozásokkal alátámasztva a király béketörekvéseit.
„A külső tragédia és a belső világosság feszültsége jellemezte Károly király száműzetésének éveit is – folytatta a bíboros. – Mélyen átérezte a felelősséget, amely a királykoronázás és a krizmával való felkenés vallási szertartása révén a vállára került. Az eskü is a vallási kötelesség tudatát erősítette a lelkében. Ezért nem fogadta el azt az ajánlatot, hogy mondjon le a trónról, és ennek árán mentse meg családi vagyonát. A koronázáskor rábízott népek atyjának érezte magát.”
Mielőtt Magyarországról végleg távozni kényszerült, meglátogatta őt Lorenzo Schioppa, a budapesti apostoli nuncius. A találkozásról szóló dokumentumból idézett Erdő Péter bíboros: „Károly király és Zita királyné bibliai nagyságú személyiségek. Sok mindent láttam életemben, de sohasem fogom elfelejteni a királyi pár távozását. Papi lelkem épült és gazdagodott ezzel az élménnyel. Meg kellett állapítanom, hogy vannak még nagy lelkek, akik valóban keresztények. A király emberfeletti nyugalommal fogadta sorsát, és amikor együttérzésemet akartam kifejezni, ő vigasztalt engem, mondván: Isten akarta, hogy így legyen.”
A Madeira szigetén elhunyt, 2004-ben boldoggá avatott „Károly király életének példája arra tanít, hogy minden emberi látszat ellenére is bízzunk Istenben. Akkor emlékezünk méltón utolsó apostoli királyunk koronázására, ha megújítjuk magunkban a közösségért vállalt felelősséget és a bizalmat a gondviselő Istenben, aki a mi életünket is az örök boldogság távlatában szemléli” – zárta beszédét a bíboros.
A szentmisén beszédet mondott Habsburg Károly, Boldog IV. Károly egyik unokája is. Beszédében kiemelte: „A Magyarország iránti vonzalomnak volt köszönhető, hogy a Ferenc József császár halála utáni egyetlen koronázási ünnepségre a háború viszontagságai ellenére is Budapesten, Szent István koronájával került sor.” Habsburg Károly hangsúlyozta a király mély vallásosságát, szociális meggyőződését. „A hadiözvegyek és árvák jogaiért érzett aggodalma, az élelmezésre és a készletezésre való törekvése, a népegészségügy iránti elkötelezettsége eredményeképpen erősödött meg rövid, kétéves uralkodása alatt az ország első szociális minisztériuma” – mondta.
A centenáriumi mise végén a magyar kormány részéről Balog Zoltán emberi erőforrásokért felelős miniszter mondta el gondolatait. „Szent István és Boldog IV. Károly képesek voltak felemelni tekintetünket a legnagyobb magasság felé, ugyanakkor példát mutattak arra, hogy a mindenkori kormányzás úgy lehet sikeres, ha azokra is tekintettel van, akik nehezen élnek, és segíti felemelkedésüket” – mondta a miniszter. Balog Zoltán megemlékezett arról, hogy az európaiságában megkérdőjelezhetetlen, a magyarokért sokat tevő, 2011-ben elhunyt Habsburg Ottó, IV. Károly fia (aki Magyarországra vonatkozó trónigényéről soha nem mondott le) még kisgyermekként jelen lehetett a száz évvel ezelőtti koronázási eseményeken. Az ő alakja is azt sugallja számunkra, hogy „Európának új együttműködésre, integrációra van szüksége a megmaradásért és a gyarapodásért, szellemi és erkölcsi értelemben is” – mondta Balog Zoltán.
A Boldog IV. Károly száz évvel ezelőtti budai koronázására emlékező szentmise végén felcsendült a magyar Himnusz, majd a centenáriumi ünnep hagyományőrző katonai bemutatóval folytatódott a Szentháromság téren.
