A katolikus egyház emblematikus alakja, Filipe Belo püspök az ország függetlenségéért vívott harcában játszott szerepéért 1996-ban megosztott Nobel-békedíjat kapott. A vasárnaponként tömött sorokban a templomba igyekvő hívek számára szorosan összekapcsolódik az egyház és az ország 1999-ben újra elnyert függetlensége. A gerillamozgalom és a katolikus egyház a timoriaknak egyet jelent azzal, hogy ma szabadságban élhetnek.
A portugál gyarmatosítóknak a Salazar-diktatúra 1974-es bukását követő viharos távozása után az országban az egyetlen működő intézmény a katolikus egyház maradt. A papok Kelet-Timor minden részében jelen voltak, beszélték az ország több mint tizenkét törzsi nyelvét, és ezeken a nyelveken teljesítették szolgálatukat. Elnézték, hogy a természeti vallások, amelyek mind a mai napig élénken élnek a helyi szokásokban, keveredtek a katolikus hagyományokkal. Nem csináltak problémát abból, hogy a timoriak természeti vallásukból eredő szokásaik szerint a sírokon a keresztény jelképek mellett elhelyezték a halotti toron levágott tehenek koponyáját is. A templomok a katolikus liturgiát követték, de alkalmazkodtak a helyi hagyományokhoz, amelyek az ünnepekkor megjelentek a közösségek életében.
A függetlenség elnyerése után így természetes volt, hogy a politika, az újjáépítés egyik legfontosabb intézménye a katolikus egyház lett. Az ország szegényeinek sorsát a katolikus egyház enyhíti, amely jelenleg is a legfontosabb szociális ellátórendszer.
a szerző az ENSZ kelet-timori
békefenntartó
missziójának volt sajtószóvivője
